A Starlink műholdsereg okozta fényszennyezés újabban már nemcsak a földi távcsövek munkáját zavarja, hanem a Hubble-űrtávcső észleléseit is.
A Starlink műholdsereg Föld körüli pályára került tagjainak száma a közelmúltban már túllépte a négyezret, és a rendszer gyarapodása nem áll meg. A nagy földi távcsövek munkáját egyre jobban zavarják a mind gyakrabban átvonuló műholdak, amint arról korábban több cikkünkben is írtunk. Egy nemrég végzett vizsgálat szerint azonban a műholdsereg már nemcsak a földi távcsövek észleléseit zavarja, hanem a Hubble-űrtávcső (HST) legújabb felvételeinek több mint 5%-án megtalálták a Starlink műholdak nyomait.
A vizsgálat alapjául a Hubble kisbolygóvadász (Hubble Asteroid Hunter) projekt szolgált, amelynek keretében 11 ezer amatőr kutató bevonásával a HST-vel 2002 és 2021 között készült felvételeket vizsgálták át. A teljes időszakra vonatkozóan a jellemzően 11 perces expozíciós idejű felvételek 2,7%-án találtak műholdnyomokat. Egyúttal azt is megállapították, hogy míg 2002-ben csak 3,7% volt annak a valószínűsége, hogy a HST valamely felvételére műholdnyom kerül, addig ez a valószínűség 2021-re már 5,9%-ra nőtt.
A HST keringési magassága 1990-es felbocsátása óta a légköri fékeződés miatt fokozatosan csökken, jelenleg körülbelül 538 km magasan kering a Föld felszíne fölött (pályára állításakor 610 km fölötti magasságban keringett). Minél alacsonyabbra süllyed a távcső, annál érzékenyebb lesz a magasabban keringő műholdak zavaró hatására, annál valószínűbb, hogy a magasan keringő műholdak zavaró fénycsíkja rákerül egy-egy felvételre.
A Hubble kisbolygóvadász projekt keretében több mint százezer felvételt vizsgáltak át, majd a munkát egy nemzetközi kutatócsoport folytatta, elemzésük során egy gépi tanulású algoritmussal több mint harmincezer, 35 perces expozíciójú felvételt is átvizsgáltak. Eredményeikről a Nature Astronomy folyóiratban számoltak be.
Egy közelmúltbeli vizsgálat megállapítása szerint a Hubble-űrtávcsővel 2021-ben készített felvételek már több mint 5%-án találhatók meg műholdak nyomai. Az egyes felvételek részletes adatai a Nature Astronomy hivatkozott cikkében találhatók. (Kép: S. Kruk et al., Nature Astronomy 2023)
A legnagyobb problémát természetesen nem a pályamagasság csökkenése okozza, hanem a zavaró műholdak számának rohamos növekedése, elsősorban a műholdseregeknek „köszönhetően”. Ez aggodalomra ad okot, mert mindeddig a tervezett műholdseregek tagjainak csak kis része került pályára. (2021-ig pedig, ameddig a tanulmány szerzői vizsgálódtak, még sokkal kevesebb. – A szerk.) A Starlink esetében még tízszeres növekedés várható, a cég ugyanis 42 000 tagot számláló műholdsereg kiépítésén fáradozik, ezek közül eddig „csak” az említett több mint 4000 állt pályára. Hasonlóak az arányok a OneWeb esetében is, a cégnek jelenleg 648 műhold felbocsátására van engedélye, de műholdseregüket 7000 tagúra kívánják bővíteni. Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 2020-ban készített előrejelzése szerint 2030-ra az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak száma elérheti a 75 ezret.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Starlink: új típusú műholdak indultak
Halványabb Starlinkek
Jobb híján
Sötét és csendes
Starlink nyomok a Hubble-űrtávcső felvételein is (Space.com)
Hubble Asteroid Hunter project
Magyar részvétel az Európai Űrügynökségnek a Jupiter jeges holdjait felfedező JUICE küldetésében.
