A Liberty, azaz Szabadság névre hallgató jószág lényegében a törölt Ares-1 mégis-megvalósulása lenne majd. Az Ares-1 számára átépített 39B indítóállásról startolna a floridai Kennedy Űrközpontból, az Ares-1 kiszolgálására megalkotott (és lassan elkészülő) új mozgatható indítóállványról. A rakéta első fokozata egy 5 szegmensből álló szilárd tüzelőanyagú gyorsítórakéta volna, teljes mértékben megegyező az Ares-1 tervezett első fokozatával. Eme első rakétalépcső gyártása és újrahasznosítása az ATK feladata lenne. A második fokozat az európai Astrium terméke lehet majd: a jelenleg is üzemelő Ariane-5 rakéta középső fokozata. Nyilvánvalóan szükségesek lesznek jelentős módosítások, azonban mégis leírhatatlan előnyt jelent az, hogy nem a nulláról indulva kell kifejleszteni a második rakétalépcsőt. A rakéta orrán foglal majd helyet a pályára állítani kívánt hasznos tömeg.
(Képek: ATK)
A szabadság rakétáját emberek és egyéb hasznos terhek alacsony Föld körüli pályára állítására használnák majd. 22 tonna volna a kapacitás a floridai start esetén. Az első kísérleti felszállásra 2013 után, űrhajósok szállítására 2015-től kezdődően kerülhetne sor a dolgok jelenlegi állása szerint. Az elképzelés megvalósulásának fő nyertese az ATK volna, de az Astrium is jól járna az új lehetőség megnyílásával. Ezen kívül a Kennedy Űrközpont sem maradna kihasználatlanul az űrsikló-flotta leállításával. Meg kell említeni, hogy így értelmet nyernének azok az Ares-1-hez kapcsolódó beruházások, amelyek már elkészültek, vagy nagyon előrehaladott állapotban vannak.
Van viszont egy hatalmas hátrány is: a műszakilag előnytelen és nagyon komoly mértékben környezetkárosító szilárd tüzelőanyagú meghajtás továbbra is használatban maradna, tonnaszámra okádva a szén-dioxidot Földünk légkörébe… Úgyszólván mind az előnyök, mind a hátrányok markánsan megjelennek és kitapinthatóak eme elképzeléssel kapcsolatban. Az ötlet mindenesetre érdekes, meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
Németh Péter
