Valerij Viktorovics Rjumin kozmonauta, és a felkészítés alatt álló Discovery űrrepülőgép az utolsó Shuttle-Mir küldetés felszállása előtt. (Kép: NASA)
Rjumin űrhajós nem szólalt fel. A találkozó hivatalos részének lezárásaként a közönség tagjai még néhány kérdést tettek fel az űrhajósoknak, akik azokat szívélyesen meg is válaszolták. Az előadások végeztével a kevésbé érdeklődők elindultak haza, a komolyabban motiváltak viszont célba vették az űrhajósokat, dedikálások, közös fényképek elkészítése céljából. Mivel jómagam már rendelkeztem „Berci-ereklyével”, az amerikai űrhajóst, Loren Actont „támadtam le” néhány kérdéssel:
N. P.: Milyen érzés volt az egyik főhajtómű korai leállása a felszállás során? Meglepődtek, megrémültek, vagy esetleg sokkhatásként érte Önöket?
L. A.: A hajtómű korai leállása valóban kissé meglepett minket, de mivel a gép a maradék két motorral is el tudta érni a keringési pályát, nem volt nagy dolog. Összességében annyi negatívumot hozott, hogy mintegy 70 kilométerrel alacsonyabb pályát tudtunk csak elérni. Mi, a legénység tagjai megközelítőleg hét évet dolgoztunk azért, hogy létre jöjjön a küldetés, tehát az volt a fontos, hogy elvégezzük a feladatunkat.
N. P.: Mit érzett akkor, amikor értesült arról, hogy az STS-51-L küldetés felszállása során felrobbant a Challenger?
L. A.: Onnantól kezdve stresszel teli volt az egész nap, rosszul éreztem magamat.
N. P.: Mi a személyes véleménye a Constellation program törléséről?
L. A.: Igen. Egyetértek vele, mert egy rossz program volt.
N. P.: Mekkora esélyt lát arra, hogy megvalósuljon az STS-135 jelű küldetés? Ön szerint be fog kerülni még a menetrendbe?
L. A.: Rendkívül kevés esélyt látok rá. Úgy gondolom, hogy a Shuttle úgy fog nyugdíjba menni, ahogyan azt beütemezték.
Miután megköszöntem a válaszokat, az egykori Shuttle-asztronauta a többi űrhajóssal együtt távozott a találkozó helyszínéről. Farkas Bertalan ugyan meghívta még Valerij Kubaszov, Leonyid Popov és Magyari Béla űrhajósokat és Valentyina Tyereskova űrhajósnőt is a programra, ők azonban személyes elfoglaltságaik miatt nem tudtak eljönni Pécsre.
Összességében elmondhatjuk, hogy nagyszerűen sikerült a nemzetközi űrhajós-találkozó, és még nagyszerűbb dolognak tartom azt, hogy minderre Pécsett kerülhetett sor. Ezért most szeretném megköszönni a résztvevők nevében Farkas Bertalannak és barátainak, hogy megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel.
Berci előadásában utalt rá, hogy szeretné, ha a harmincadik évfordulóval kapcsolatos megemlékezések sorozata egészen az év végéig, december 31-ig tartana. Bízunk benne, hogy így lesz, és hasonló érdekes programokkal gazdagodhatnak a világűr és az űrhajózás iránt érdeklődő magyar emberek.
