A szakemberek azt gyanítják, hogy szoftverhiba miatt tért le az eredetileg kijelölt leszállópályáról vasárnap a Szojuz TMA-1 űrhajó. A "tévedés" miatt a Nemzetközi Űrállomás hatodik alaplegénysége 450 kilométerre az őket váró alakulatoktól szállt le.
A Szojuz űrhajók különféle változatai 1967 óta repülnek. Alapvetően négy generációra lehet osztani a családot: Az új Szojuz TMA szimulátorának belseje. Jól láthatók az új vezérlőpult nagyméretű kijelzői. A vasárnapi leszállás után kiderült, hogy az új vezérlőszoftver leszállás közben átkapcsolt dokkolási üzemmódba. Ezt az űrállomáshoz való csatlakozásnál használják. A leszállóegység feltehetően ezért tért le a pályáról. Jurij Koptyev, az Orosz Űrhivatal (RKA) vezetője feltételezte, hogy a legénység véletlenül állította ebbe az üzemmódba a rendszert, a legénység tagjai azonban ezt határozottan cáfolják. Ez alapján pedig az orosz szakértők szoftverhibára gyanakodnak. Amennyiben tényleg szoftverhiba okozta a "tévedést", úgy a jelenleg fent tartózkodó hetedik legénységnek nem kell aggódnia: a szoftver javítását ugyanis egyszerűen fel lehet juttatni az űrállomáshoz rögzített Szojuz TMA-2-re. Ily módon tehát Ed Lu és Jurij Malencsenko októberi visszatérése biztosított. Kapcsolódó cikkek:
- Az alap Szojuz: 1967-től 1981-ig több, mint 40 példánya repült különféle felszereltséggel (napelemtáblákkal felszerelve, napelemtábla nélkül, aktív vagy passzív dokkolószerkezettel, dokkolószerkezet nélkül, belső átszállást lehetővé tevő átjáróajtóval, két- vagy háromszemélyes, stb...). A legtöbbet a napelemtábla nélküli, aktív dokkolószerkezettel ellátott, kétszemélyes ún. szállító Szojuzból (az első repülése után Szojuz-14 típusúnak is nevezik) indítottak. Ezekkel szolgálták ki a Szaljut-3, -4, -5 és -6 űrállomásokat; ilyen típussal repült Farkas Bertalan is 1980-ban.
- A Szojuz T (a névben a T a szállító funkcióra utal) az űrhajótípus második generációja. Nagy mértékben modernizálták az űrhajót: ismét háromszemélyes lehetett, digitális vezérlőszámítógépet kapott, visszakerültek a műszaki egységére a napelemtáblák, és egységesített hajtóműrendszert építettek bele. 1980-tól 1986-ig 15-ször repült a Szaljut-6, -7 és Mir űrállomásokhoz. További két plédányt a Kozmosz sorozat tagjaként teszteltésre használtak, egy indítási kísérlet során pedig (1983. szeptember 26-án) a mentőrendszer másodpercekkel a hordozórakéta felrobbanása előtt választotta le a rakétáról az űrhajó orbitális és leszálló modulját, megmentve ezzel Vlagyimir Tyitov és Genagyij Sztrekalov életét.
- A Szojuz TM (a T még mindig a szállítót, az M pedig a módosítást jelzi) 34 példánya 1986-tól 2002-ig repült a Mir-hez és a Nemzetközi Űrállomáshoz. Legfontosabb módosításként új, Kursz típusú űrrandevú-rendszert kapott a Szojuz. Ezzel a rendszerrel automatikus üzemmódban lehet csatlakozni az űrállomásokhoz.
- A Szojuz TMA-t a NASA kérésére fejlesztette ki az Enyergija cég. Kisebb módosításokat hajtottak végre a leszálló egységen, leginkább azért, hogy magasabb űrhajósok is beférjenek. Módosították továbbá az űrhajó vezérlését, és új irányítópultot is kapott a rendszer. A Szojuz űrhajótípusnak ez az első olyan generációja, amelyet nem próbáltak ki emberek nélkül, automatikus üzemmódban.
Egy kitűnő küldetés érdekes vége
Mint arról korábban beszámoltunk, a Szojuz TMA-1 űrhajó vasárnap hajnalban közel 450 kilométerrel a tervezett célpontja mellett landolt a kazah sztyeppén. Az űrhajó ugyanis letért az irányított pályáról, és ballisztikus pályán szállt le. A hiba okai jelenleg még ismeretlenek.
