A közepes méretű (100 és 1000 m közötti átmérőjű) földközeli kisbolygók száma az eddig becsült 35 ezer helyett 19 és félezer. A legnagyobb, 1 km-t meghaladó méretű példányokból alig ezer van. A képen a 100 m-esnél nagyobb kisbolygók becsült számát illusztrálták a korábbi (jobbra) és az új elképzelés (balra) szerint. Az ellipszisek a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars pályáját szimbolizálják a középen levő Nap körül. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
A reprezentatív minta alapján becsült számok nem azt jelentik, hogy ezeket a kisbolygókat egyenként mind ismerjük. Közöttük még ezerszámra vannak olyanok, amelyek felfedezésre várnak. Róluk egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy milyen pályán keringenek. Ami megnyugtató, hogy a legnagyobbak, az 1 km-es méretet meghaladó kisbolygók közül a becsült 981±19 objektumból 911-et már korábban felfedeztek, s a pályaszámítások alapján a belátható jövőben nem jelentenek katasztrófaveszélyt a Földre.
A modellszámítások azt mutatják, hogy egy 140 m-es kisbolygó, ha találkozna a Földdel, jelentős károkat okozna a becsapódás helyének környezetében. Egy globális katasztrófához, mint amilyen talán a dinoszauruszok kipusztulásához is vezetett 65 millió éve, ennél sokkal nagyobb, 1 km-t is meghaladó átmérőjű égitestre volna szükség.
A legnagyobb földközeli kisbolygók közül a legtöbbnek már ismerjük a pályáját. Ezeket a kép felső részén a világosra színezett, kitöltött égitestek szemléltetik. A rajzon egy-egy jelképes kisbolygó a valóságban száz darabnak felel meg. Zöld szín jelképezi a WISE által megjósolt, de még nem ismert kisbolygók arányát, kék pedig a korábban, a WISE előtt feltételezett kisbolygókat. Ahogy a rajzon lefelé, egyre kisebb méretek felé haladunk, úgy romlik a már ismert és a még felfedezésre váró kis égitestek aránya. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
Frey Sándor
