(Kép: NASA / JSC)
Mivel az ISS pályájának hajlásszöge az egyenlítőhöz képest kb. 52°, ezért az űrlaboratórium sosem repülhet el ennél nagyobb földrajzi szélesség fölött, sem északon, sem a déli féltekén. Az űrhajósok és kameráik ugyanakkor nem csak függőlegesen lefelé nézhetnek. Ahhoz azonban, hogy egészen az Antarktiszig ellássanak, igen kedvező légköri viszonyok kellenek. Így alakult a felvétel készítésének idején is.
Ami a déli-sarkvidéki kontinensből az ISS-ről látható, az így is csak az Antarktiszi-félsziget csúcsa, amely a földrész legészakibb, Dél-Amerika felé eső „nyúlványa”. A félsziget egy része a déli sarkkörön innen található, 64°-os déli szélesség környékén. Az Antarktiszi-félsziget legészakibb vidéke a Graham-föld, amelynek egy kis részlete a kép bal felső negyedében látható. Az űrhajós-fotográfia előterében, észak-északnyugati irányban a Déli-Shetland-szigetek két tagja – elöl a nagyobb a Livingston-, mögötte a kisebb Csalódás-sziget (Deception) – fehér tömbje vehető ki.
A Déli-Shetland-szigetek térképe. (Kép: Wikipedia)
Mindkét sziget vulkanikus eredetű. A Csalódás-szigeten 1800 óta jegyeznek fel vulkáni aktivitást, az utolsó alkalom 1970-re nyúlik vissza. Mögöttük, az Antarktiszi-félsziget partjaihoz közelebb a Brabant-sziget nem tartozik ehhez a csoporthoz, de ugyancsak előfordulnak rajta vulkanikus eredetű sziklakibúvások.
A felvétel készítésének idején az ISS kb. 1800 km-re északkeletre volt a helyszíntől, az Atlanti-óceán déli része fölött repült. A perspektíva miatt a látóirány mentén érzékelhető távolságok csalókák, rövidebbnek tűnnek. A valóságban a Livingston- és Csalódás-szigetek között közel 20 km szélességű tengerszoros fekszik.
Ezzel a különleges felvétellel kívánunk sikeres, boldog új évet. Reméljük, hogy örömmel olvassák majd az Űrvilágot 2012-ben is!
Frey Sándor
