Nem kis győzelemnek érzem a politikai rábólintást az STS-135 küldetés ötletére.
Fekete nap volt az űrhajózás történetében, amikor eldőlt, hogy az Apollo-17 után hosszú ideig nem megy senki sem a Holdra, illetve azon túlra. Ezzel derékba tört az a gyönyörű fejlődés, amely Jurij Gagarin 1961-es űrrepülésével vette kezdetét. Az emberiség ezzel a döntéssel Földhöz ragadt fajból alacsony Föld körüli pályához ragadj fajjá „magasztosult”.
Nyilvánvaló túlzás olyasmit kijelenteni, hogy az Apollo-18, -19 törlése nélkül bármi máshogy történt volna. Nem, itt jóval többről van szó. Legalább az Apollo-21-ig el kellett volna menni, utána jöhetett volna a Skylab, minimum 5-6 repüléssel, közéjük beszorítva az amerikai-szovjet közös űrrepülést is. Utána pedig rögtön és azonnal célba kellett volna venni a Mars vörös felszínét. Legkésőbb 1991-re elérhettük volna. Természetesen a Saturn rakétacsalád illetve az Apollo űrhajórendszer továbbfejlesztett elemeire támaszkodva.
Viszont, ha már így alakult, hogy Nixon legalább 50 évvel visszavettette az űrhajózást a fejlődésben – kétség ne férjen hozzá, fel fogunk halmozni legalább ennyi hátrányt a következő érdemi lépés megtételéig, ha nem többet –, még így is elmondhatjuk azt, hogy az emberi hülyeség kiemelkedő alkotásait tisztelhetjük az Apollo-18 és -19 törlésében.
Nonszensz, agyrém, józan ésszel felfoghatatlan dolog, hogy megvolt a két rakéta, a két űrhajó, a két legénység, minden, ami plusz egy H illetve J típusú küldetéshez kellett volna, mégsem valósulhatott meg az utolsó gyalogos illetve holdjárós küldetés, csak mert a politikusoknak elment a kedve az űrhajózás pártolásától. Mert az Apollo-program pártolása abban az időben egyet jelentett az űrhajózás pártolásával. Illetve az Apollo-program idő előtti leállítása, értékeinek szétzúzása egyet jelentett az űrhajózás megnyomorításával, derékba törésével.
(Kép: NASA)
A Space Shuttle programját nem kellett senkinek sem derékba törni a politika részéről, megtették azt a gépek beépített hibái. Mondanom sem kell, mind közül a legeslegsúlyosabb a külső hővédő borítás kegyetlen mértékű sérülékenysége. Végső soron ez verte be az űrsiklók koporsójába az a bizonyos utolsó szöget. A Columbia szétégése után csak az építés alatt álló Nemzetközi Űrállomás befejezésében nélkülözhetetlen szerepe miatt húzták vissza a flottát az aktív szolgálatba. Ha 2003. február 1-jéig az űrállomás építése vagy elkészült, vagy el sem kezdődött volna, akkor az STS-107 után nem szállt volna fel több űrrepülőgép.
Azonban a pazarlás a Shuttle esetében is pazarlás. Kidobni használatlanul egy repülésképes hardvert még az űrrepülőgép esetében is a szamárság netovábbja lett volna. Úgy látszik, az amerikai politika megtanulta a leckét: nem pazarolhatják számolatlanul az űreszközeiket. Nem kell több földön ragad Saturn-V rakéta.
Jó szelet, Atlantis, jó szelet, STS-135!
Kapcsolódó cikkek:
Megvan a NASA új költségvetése
STS-135: A lehetséges személyzet
Miért épp ez a szó jutott eszembe, amikor belekezdtem a magyarországi űrtevékenység jelenlegi helyzetéről szóló cikkbe?
