Harc a porral

Az InSight sorsát a marsi por pecsételte meg. A szakemberek keresik a megoldást, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek a hasonló veszteségek.

Amint arról korábban beszámoltunk, a NASA tavaly december 21-én nyilvánította befejezettnek az InSight szonda küldetését. Az ok: egyre vastagabb porréteg rakódott a szonda 4,2 m² felületű napelemtábláira, így fokozatosan csökkent a rendelkezésre álló elektromos energia mennyisége. A szonda 2018 novemberében szállt le az Elysium Planitia síkságon, tervezett működési idejét a porral folytatott küzdelme ellenére két évvel, azaz kétszeresen túlteljesítette.

Az InSight végzetét a napelemtábláira rakódó por okozta. (Kép: NASA / JPL-Caltech)

A NASA számított a problémára, ezért mérlegelték a különböző lehetőségeket, hogyan lehetne megszabadulni a portól. Végül a legegyszerűbb, és legkisebb többletköltséggel járó megoldásnak a napelemtáblák méretének megnövelését tartották, hogy beporosodásuk ellenére minél hosszabb ideig tudjanak elegendő elektromos energiát termelni. Emellett az űrügynökségek a leszálló szondák küldetésének tervezésekor igyekeznek elkerülni a nagy marsi porviharokat, azaz az északi félgömb őszi-téli időszakát, de ez a hosszabb küldetések esetén lehetetlen (egy marsi év két földi évnek felel meg). A Curiosity már 11 (földi) éve dolgozik a Marson, tehát több porviharos időszakot is átvészelt (sikeresen, mert energiatermeléséről radioaktív izotópos áramforrás gondoskodik), sőt méréseket végzett, átlagosan mennyi por rakódik az eszközökre a nagy porviharok idején, és ebből mennyit tudnak a szelek és a porördögöknek nevezett forgószelek lefújni. A mérések alapján a szakemberek megállapították, hogy az InSight porosodás szempontjából meglehetősen szerencsétlenül járt, a porördögök tisztító hatását tekintve pedig kifejezetten kedvezőtlennek bizonyult a leszállóhelye.

A NASA InSight leszállóegységéről a leszállás után és a küldetés végéhez közeledve készített felvételeket összehasonlítva az a meglepő, hogy a vastagon beporosodott napelemek egyáltalán valamennyi áramot tudtak termelni. (Animált képpár: NASA)

Az Airbus Space főmérnöke, Mike Williams egyetért azzal, hogy a napelemek méretének megnövelése a legjobb, legbiztonságosabb és legolcsóbb módszer a probléma kezelésére. Az ismert okokból „Földön ragadt” Rosalind Franklin marsjáró esetében ugyanezzel kísérleteznek (ha a jármű valaha eljut a Marsra – a legújabb hírek szerint a startra 2028 előtt nem kerül sor), bár a tervezés korábbi szakaszában több más, a napelemeket a portól megszabadító mechanizmust is megvizsgáltak. A küldetés halasztásával nyert időt arra is kihasználják, hogy megvizsgálják, nem lehet-e a por egy részét a napelemtáblák megdöntésével eltávolítani, ugyanakkor a dönthető napelemtáblák hatékonyabb energiatermelést is lehetővé tennének.

Bár az InSightra nem terveztek a port aktívan eltávolítani képes mechanizmust, működése utolsó hónapjaiban a NASA mérnökei tettek néhány próbálkozást a por eltávolítására. Tavaly májusban durvább szemcsés marstalajt szórtak a napelemekre, abban bízva, hogy a szél ezt könnyebben magával sodorja, és akkor a nagyobb szemcsék magukkal vihetik a finomabb szemcséjű por egy részét. Ezzel valóban sikerült marsi naponként mintegy 30 wattóra többlet energiát nyerni, de végül a por diadalmaskodott, az IsSightról pedig végleg le kellett mondani.

Kapcsolódó cikkek:
Az InSight vége
A porvihart kiheverte, de...
Beporosodott az InSight
Az InSight eredményei

Kapcsolódó linkek:
Tudnánk-e tenni valamit a beporosodó napelemes űrszondák elvesztése ellen a Marson? (Space.com)