A Phoenix némi előkészület után nekilátott a feladatnak, amiért ment: talajmintát venni és bizonyítani, vagy megcáfolni a víz jelenlétét. Elsőre viszont egy technikai nehézség megakadályozta a kérdés eldöntését.
Mint azt az elmúlt hetekben oldalunkon nyomon követtük, a NASA Phoenix szondája sikeresen leszállt és a Mars északi pólussapkája közelében a talajban víz (illetve vízjég) után kutat. Most jött el a küldetés első nagy pillanata, amikor az ásókarral mintát vettek a kutatók és megpróbálták (volna) kielemezni az anyagmintát elsősorban víz, vagy vízjég után kutatva. Azonban a sikert megakadályozta egy tervezési sajátosság.
A mintavétel rendben lezajlott a szonda jobb oldalán fekvő, a tudósok által Baby Bear névre keresztelt helyről, ám a mintát elemző TEGA (Thermal and Evolved-Gas Analyzer) szenzorai nem érzékeltek semmilyen anyag áthaladását a műszeren, amikor az ásókar lapátjából beöntötte a szonda marsi talajt a beöntőnyíláson. Pedig a szonda képein jól látható, hogy a mintavevő kanálban van marsi talaj, majd egy másik képen az is látszik, hogy a beöntőnyílása mellett némi marsi por maradt fenn, mivel az egyik védőlemez nem nyílt ki tökéletesen. (A TEGA-t két kis ajtó választja el a külvilágtól, ezeket ki kellett nyitni, hogy a talajmintát be tudják önteni a műszer belsejébe. Ezen ajtók egyike nem nyílt ki tökéletesen, de a szakemberek szerint ennek nincs hatása a műszer működésére. A kudarc fényében lehet, hogy ez a feltevés majd később megváltozik.)
A szakemberek most arra gyanakszanak, hogy a TEGA érzékelői elé szerelt szűrőrács okoz gondot. Az anyagvizsgáló berendezést az eltömődéstől óvó rács 1 mm-esnél nagyobb szemcseméretű anyagot nem enged át, hogy a hevítőkemencéhez vezető csatorna ne tömődjön el. Elméletileg előfordulhat, hogy a minta anyaga rögökbe állt össze – akár még a benne levő jégtől is elképzelhető -, és a rács ezektől a rögöktől tömődött el és a kis szemcsenagyságú marstalaj-szemcsék már nem tudtak elérni a detektorokig. A rosszabbik eshetőség, ha valamilyen dugulás támadt a berendezésben, mert akkor az egész kísérlet kudarcot vallhat.
A NASA "megrázogatta kicsit" a TEGA szitáját: egy beépített mechanikai eszköz képes kissé megrázni a detektort és a felette levő rácsot, amelynek hatására talán a kellő helyre hullhat az anyagminta kisebb szemcsézettségű része. A rázás elvileg 5 percig tart(ott), amelyet vasárnap végre is hajtott az irányítás egy parancs formájában. Ezután az adatok elemzése következik és hamarosan várható, hogy használt-e a rázás.
Amennyiben a hiba ilyen módon elhárul, a jövőbeli mintavételeknél a NASA megpróbálja a mintát "előkészíteni", az ásókar lapátjával kissé megnyomkodják majd a talajt, hogy az ne legyen rögös a mintavételkor. Ha nem hárul el a hiba, az akár a kísérlet elvesztésével is járhat (egyben frappáns érvet adva az emberes küldetések szorgalmazói kezébe, hisz egy ilyen hibát egy ember vélhetően percek alatt felismer és elhárít).
A hiba további hatása, hogy a másodikként tervezett mintavételkor, amelynek eredményét a MECA (Mars Environmental Compatibility Assessment) műszer fogja vizsgálni, a mintát sokkal jobban megvizsgálják és ha kell, megpróbálják előkészíteni is a vizsgálatok előtt. Ez egyben a kísérletek lelassulását és esetleg a kutatási program csúszását is előre vetíti a tervezetthez képest.
Forrás: SpaceflightNow.com, Képek: NASA
A kanál tartalma
A kipotyogott talaj a ki nem nyílt fedélen
A TEGA félig kinyílt ajtaja és a rács
Kommunikációs problémák, kinyitott robotkar, a leszállás „hangja” – az elmúlt egy-két nap érdekes eseményei röviden.
