Elhallgatott az Ulysses

A NASA és az ESA közös napkutató űrszondája több mint 18 évig, az eredetileg tervezett élettartam bő háromszorosáig működött.

A földi irányítók június 30-án küldték az utolsó parancsot a veterán szondának, amelynek a programja összesen 1,4 milliárd dollárba került. Az Ulysses leállítása már hónapok óta napirenden volt, mi is „halálhírét” keltettük már tavaly februárban. Fogytán volt az energiatermeléshez használt plutónium-izotóp, egyre kevesebb adatot tudtak a Földe sugározni, és az alacsony hőmérséklet miatt fennállt a manőverezéshez használt hidrazin hajtóanyag befagyásának a lehetősége. Az elmúlt időszakban ezt már csak úgy tudták elkerülni, hogy két óránként rövid időre bekapcsolták a hajtóműveket. Ezzel persze az üzemanyag is jobban fogyott, mostanra gyakorlatilag semmi sem maradt már. Mégis, a „trükkel” még hónapokkal meg tudták hosszabbítani a küldetést, aminek most véget kellett vessenek. Tudományos szempontból ez a megnyert néhány hónap is igen értékes lehet, hiszen a jelenleg is tartó naptevékenységi minimum évszázados rekordot dönt, ami a csillag nyugodtságát és a minimum hosszát illeti.

(Fantáziakép: ESA)

A Németországban épített Ulysses 1990 októberében indult az amerikai Discovery űrrepülőgépről. A Jupiter lendítő hatását kihasználva 1992-ben repült ki az Ekliptika síkjából, hogy egyedülálló pozíciókból, „felülről” illetve „alulról” figyelhesse meg a Napot. Ezek a megfigyelések majdnem két, kb. 11 éves naptevékenységi cikluson át tartottak.

Kapcsolódó cikkek:
Ulysses: közel a végkimerülés
Az Ulysses nem adja meg könnyen magát
A Nap északi pólusa fölött
Mit látott az Ulysses a Nap szoknyája alatt? (1. rész)
Mit látott az Ulysses a Nap szoknyája alatt? (2. rész)
Az Ulysses jól teljesít (1. rész)
Az Ulysses jól teljesít (2. rész)
Az Ulysses jól teljesít (3. rész)
2008-ig meghosszabbították az Ulysses programját
Újra a Nap „alatt”
Magyar kutatók elismerése
A láthatatlan Naprendszer

Kapcsolódó linkek:
Az irányítók elbúcsúztak az Ulysses szondától (Spaceflight Now)