Egy űrséta végrehajtása az űrhajósok szakmai pályafutásának egyik csúcspontja. Van azonban egy hátulütője...
Az űrállomáson kívül végzett munkához használatos szkafander alá ugyanis olyan alsó rétegeket kell használni, amelyeket korábban más űrhajósok már hordtak. Nem kétséges, hogy higiéniai szempontból ez nem tökéletes megoldás. Ezért az Európai Űrügynökség (ESA) tanulmányozni kezdte, hogyan lehetne javítani a helyzeten. A probléma – és az alsónemű – tisztázása különösen annak fényében érdekes, hogy az emberiség belátható időn belül űrhajósokat szeretne küldeni a Holdra, majd a Marsra is.
Az amerikai űrrepülőgépek korában minden űrutazónak saját űrruhája (External Mobility Unit, EMU) volt. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) viszont nagy a forgalom, a lakói megosztják egymás között az űrsétaszkafandereket. A méretbeli eltéréseket eltérő nagyságú részek alkalmazásával hidalják át. Beöltözéskor az első dolog, amelyet az űrhajósok magukra öltenek, az egy eldobható, nagy nedvszívó képességű pelenka (elegánsabb hivatalos megnevezéssel Maximum Absorbency Garment). A következő réteg neve Thermal Comfort Undergarment, vagyis a komfortos hőérzetet biztosító alsóruha – nevezhetnénk akár jégeralsónak is. Erre jön a Liquid Cooling and Ventilation Garment (LCVG), amely hűtőfolyadék csövekben való áramoltatásával és ventillációval biztosítja az űrhajós számára megfelelő hőmérsékletet. Az LCVG-t azonban többször is újból hasznosítják az egymást követő ISS személyzetek űrhajósai. A helyzet pedig hasonló lesz a Hold körüli majdani űrállomás, a Gateway esetében is.
Az ESA francia űrhajósa, az épp most az ISS-en dolgozó Thomas Pesquet az EMU, és azon belül az LCVG felpróbálása közben, még a földi kiképzés során, a NASA Johnson Űrközpontjában, 2020 szeptemberében. (Kép: NASA / Robert Markowitz)
Az űrruhához használt anyagok, különösen, ha biológiai jellegű szennyeződésnek is ki vannak téve, mind egészségügyi, mind műszaki kockázatot jelenthetnek. Az ESA projektje, az Osztrák Űrfórum (Österreichisches Weltraum Forum, ÖWF) által vezetett és a Vianna Textile Lab részvételéven folyó BACTeRMA (Biocidal Advanced Coating Technology for Reducing Microbial Activity) azzal a céllal indult, hogy ezeket a kockázatokat csökkentse. Ez a lehetséges új ruhaalapanyagok tanulmányozása mellett baktériumölő eljárások keresését jelenti. A higiénia az ISS-en mindig is olyan problémát jelentett, amelyre oda kell figyelni. A Földön megszokott értelemben a ruhák tisztítására – mosására, szárítására és vasalására – nincs mód. Az űrhajósok egy-egy öltözéket váltott napokon viselnek, majd az elhasznált ruhadarabokból hulladék válik. Ezt összegyűjtik, egy távozó teherűrhajóba pakolják, és az űreszközzel, valamint más feleslegessé vált dolgokkal együtt elégnek a sűrű légkörben. De mégis vannak olyan felületek, illetve ruhadarabok, mint az űrsétaszkafanderek egyes részei, amelyeket meg kell osszanak egymással az ISS lakói.
A biológiai szennyezés megelőzésének bevett módszere olyan mikrobaellenes anyagok használata, mint az ezüst vagy a réz. Ezek ionjai oxigén vagy víz jelenlétében akadályozzák a baktériumok anyagcseréjét. Hosszú távon alkalmazva azonban az antimikrobiális anyagok az űrhajósoknál bőrirritációt okozhatnak, a fémek mikrobaellenes hatása pedig idővel csökken. Az osztrák kutatók ehelyett olyan mikroorganizmusokkal kísérleteznek, amelyek másodlagos anyagcseretermékei baktérium-, vírus- és gombaölő hatásúak. Első hallásra furcsának tűnhet, hogy mikrobákat alkalmazzanak más mikrobák eltüntetésére, de az innovatív textíliák érdemesek a részletes vizsgálatokra. A szimulációk során az anyagokat a világűrbeli használatkor várhatóan fellépő extrém körülményeknek – verítéknek, sugárzásnak, sőt szimulált holdporral való szennyezésnek – teszik ki. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Falusi viselet
Ruhaprobléma
A por veszélyei a Marson
Fogytán a szkafanderek
Űrutazó baktériumok
A BACTeRMA projektről (ESA)
A néhány éve folyó kínai műholdas kísérletek nagy előrelépést jelentenek a kvantumkommunikáció kutatásában.
