Újabb szenzációs felfedezés az Opportunity eredményei alapján: a marsjáró eszállóhelyén sós vízből ülepedhettek ki a megvizsgált kőzetek.
Alig telt el csupán pár hét a legutóbbi szenzációs bejelentés óta, a NASA ismét meglepő felfedezést jelentett be az Opportunity eredményeire alapozva. A Meridiani-síkság, a marsjáró leszállóhelye, valóban szerencsés választásnak bizonyult: kiderült ugyanis, hogy a területen egykor folyékony halmazállapotú víz volt jelen. Mindezen túlmenően a megvizsgált kőzetek szerkezete arra utal, hogy a sziklák állóvízből ülepedhettek ki.
A nyomok arról árulkodnak, hogy a bolygó távoli múltjában itt húzódhatott egy tó vagy tenger partvonala, a kőzetek pedig ebből a lassan folydogáló, sós vízből ülepedhettek ki. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen rég és mennyi ideig borította sós víz ezt a területet, ám a folyékony víz létezése a bolygó múltjában már teljesen bizonyítottnak tekinthető. Az egykor jelen lévő állóvizek fejlődéstörténetük korai szakaszában még inkább hasonlatossá teszik egymáshoz szülőbolygónkat és a Marsot, sőt az élet kialakulásának kérdését is egyre mélyebben feszegetik.
A finoman rétegzett sziklák mintázata üledéknyomokról árulkodik – a kiülepedő homokszemcsényi anyagot a víz hullámokba rendezte és összenyomta. Ezek a hullám-kövületek akár öt centiméter mélyek is lehetnek, a becslések szerint pedig 10–50 centiméteres másodpercenkénti sebességű vízfolyam alakíthatta ki őket.
Vajon honnan lehet tudni, hogy víz és nem szél hozta létre ezeket a formákat? A hullámok mintázata alapján egyértelműen megkülönböztethetők azok az alakzatok, amelyeket szél hozott létre, az Opportunity mikroszkóp-felvételein ilyeneket is lehet látni. Akadnak azonban olyan hullám-nyomok, amelyek alakja egyértelműen folyékony víz formáló hatását őrzik.
A formák létrejöttekor a sík területet valószínűleg sekély sós víz boríthatta vagy néha még az sem. Földünkön is előfordulnak ilyen régiók az óceánok, tengerek partjainál vagy száraz, sivatagi területen lévő tavaknál, amelyek néha szárazak, néha pedig sekély víz borítja őket - a marsi kőzetminták hasonmásai itt is megtalálhatóak. A múltbéli tájra vonatkozó elképzeléseket a kőzetek magas klorid és bromid tartalma is alátámasztja. Ez a magas sótartalom utalhat arra is, hogy a lassan elpárolgó sós vízből ülepedtek ki az Opportunity leszállóhelyén lévő kőzetek.
A Lehetőség épp az elmúlt sol során mászott ki a Sas-kráterből, ahova 58 marsi nappal ezelőtt szállt le. A NASA mérnökei szerint a marsjárók tervezett 90 napos működési idejüket akár hónapokkal is túlszárnyalhatják.
A folyékony víz jelenléte lassan harminc éve kulcskérdés a Mars-kutatásban. Az Opportunity eredményei több évtizedes kíváncsiságunkat elégitik ki, jelentős előrelépés ugyanis, hogy ilyen egyértelmű bizonyítékokra bukkantunk: egy múltbéli sós tenger partmenti területére a Mars felszínén.
Hosszú utazása után a Spirit végre megérkezett a Bonneville-kráterhez, amelynek pereméről lefényképezte az elé táruló tájat. A kráter belsejébe is bepillantott.
