Újabb leszállás az üstökösre

Az ESA Rosetta szondája hamarosan befejezi sikeres küldetését. Szeptember 30-án irányítottan leereszkedik az üstökös felszínére.

A küldetést azért kell befejezni, mert a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös pályáján egyre távolodik a Naptól. Már a Jupiter pályája felé közeledik, ezért a Rosetta napelemei egyre kevesebb energiát tudnak biztosítani a műszerek működéséhez. Egyúttal természetesen a Földtől is távolodik, így az adatok továbbítása is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Tovább nehezíti a kommunikációt, hogy a Rosetta októberben együttállásba kerül a Nappal, vagyis a Földről nézve egy ideig a Nap „mögött” tartózkodik. A világűrben töltött 12 év, és ezen belül az üstökös poros környezetében töltött két év amúgy is fizikailag is megviselte a Rosetta rendszereit.

Az OSIRIS kamera 2016. május 28-i felvétele 5 km távolságból készült a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösről, a felszíni felbontás 0,13 méter/pixel. A végső leereszkedése közben néhány száz méterről vizsgálhatja az üstökös felszínét. (Kép: ESA / Rosetta / MPS for OSIRIS Team MPS / UPD / LAM / IAA / SSO / INTA / UPM / DASP / IDA)

Mint emlékezetes, a Rosettát 2011-ben már 31 hónapra hibernálták, amit a szonda sikeresen túlélt (egyes szakemberek már ezt is a csodával határos sikernek tekintették), így vészelve át az akkori pályája naptávoli szakaszán uralkodó dermesztő hideget. Most azonban a Rosetta már az üstökössel azonos pályán kering, így naptávolban az akkorinál is messzebbre, több mint 850 millió km-re kerül a Naptól. Ebben a távolságban a napelemei már ahhoz sem termelnek elég áramot, hogy a műszereket a túléléshez minimálisan szükséges hőmérsékleten tartsák. Valószínűtlen tehát, hogy a szonda túlélné az újabb, a 2011–2014 közöttinél is keményebb megpróbáltatást jelentő hibernációt, ezért az irányítói – a Rosetta tudományos csapatával egyetértésben – 2014-ben úgy döntöttek, hogy a Rosetta a Philae-t követve leereszkedik az üstökös magjára.

A Rosetta helye a Naphoz és néhány bolygóhoz képest 2016. szeptember 30-án. Az ábrázolt legkülső pálya a Jupiteré, a Nap közelében a négy kőzetbolygó pályája látható. A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös pályájának 2016. február–szeptember közötti szakaszát a piros ív jelöli, ennek alsó végén lesz az üstökös és a szonda szeptember végén. Ekkor a Naptól 573 millió, a Földtől pedig 720 millió kilométerre tartózkodik. A szonda mindenkori helyét az ESA Where is Rosetta? alkalmazásával kereshetjük meg. (Kép: ESA)

A Rosetta irányítói augusztusban kezdik meg a nagy finálé előkészületeit, a végső megközelítéshez szükséges pályamódosításokat. A szonda ellipszispályák sorozatán egyre jobban megközelíti az üstökös magját, ami az irányítók szerint bonyolultabb manőversorozat, mint annak idején a Philae leszállása volt, mert ahogy egyre közelebb kerül a szonda az üstököshöz, annál durvább lesz a mag inhomogén gravitációs terének a hatása. Ez a repülésirányítók gyakori és gyors beavatkozásait igényli. Az utolsó hat hétben elnyúlt ellipsziseken kering majd a szonda, ami még kockázatosabb, mint a végső leszállás. Az utolsó órákban olyan részletességű felvételek készítésére lesz mód, amire az elmúlt két évben még nem volt példa. Az üstökös felszínének elérésekor azonban megszűnik a kommunikáció, a küldetés véget ér, mert a szonda antennája a továbbiakban már nem irányítható a Föld felé.

A végső pálya részleteit még elemzik, ennek megfelelően az sem dőlt el, hol éri el a Rosetta a mag felszínét. Annyit azonban már tudni lehet, hogy a szonda mintegy 50 cm/s sebességgel éri el a felszínt, ami a fele a Philae leszállási sebességének.

Kapcsolódó cikkek:
A Rosetta az élet molekulái nyomában
Az üstökös jégciklusa
Tudomány az üstökösfelszínről
Folytassa, Rosetta!

Kapcsolódó linkek:
Szeptember 30-ig működhet a Rosetta (ESA)