Legalábbis mágneses értelemben! A Rosetta űrszonda üstököséről van szó.
Az európai üstököskutató űrszonda, a Rosetta, valamint a Philae nevű leszállóegysége adatai szerint a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös (röviden csak 67P) magjának globális mágneses tere nem kimutatható. Amikor a Philae tavaly novemberben levált a Rosettáról és megkísérelte a végül „pattogósra” sikerült leszállást az üstökösmag felszínére, a ROMAP kísérlet magnetométerével folyamatosan méréseket végeztek. A feldolgozást és értelmezést végző nemzetközi kutatócsoport – tagjai közt Apáthy István, az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának munkatársa – eredményeit az Európai Földtudományi Szövetség (European Geosciences Union, EGU) most zajló bécsi kongresszusán ismertette, illetve a rangos Science folyóiratban publikálta.
Az űrszondán elhelyezett Rosetta Plasma Consortium fluxgate magnetometer (RPC-MAG) és a Philae fedélzetén levő Rosetta Lander Magnetometer and Plasma Monitor (ROMAP) mágneses indukcióra vonatkozó párhuzamos méréseinek egy részlete az idő függvényében. Az időtengelyen a Philae második leérkezését (17:25) közvetlenül megelőző perceket ábrázolták. A felső görbén a jobb láthatóság kedvéért az RPC-MAG műszer méréseit 10 nanotesla (nT) értekkel felfelé eltolták. (Kép: ESA / ATG medialab / Auster et al.)
Az üstökösmag körüli pályán keringő Rosetta és a felszínhez közeledő, azt – nem tervezett, de ennek a mérésnek a szempontjából szerencsés módon – több ponton érintő, majd a máig is pontosan ismeretlen helyen landoló Philae azonos időben végzett mágneses mérései közt nincs számottevő különbség. Az eredmény meglepően hangozhat, hiszen korábban feltételezték, hogy a Naprendszer kialakulásának idején a mágneses mező fontos szerepet játszott az égitestek anyagának összeállása során. A 67P üstökösre vonatkozó új mérések legalábbis kétségessé teszik, hogy a bolygókezdemények kialakulásakor a méteresnél nagyobb „építőelemekre” különösebb hatással lettek volna a mágneses erők. Inkább a kisebb darabok véletlenszerű ütközése, összetapadása, később a tömegvonzás hatása érvényesült. (Kisebb méretskálán ugyanakkor lehetett szerepe a mágneses térnek.) Természetesen e következtetés levonásához fel kell tételezni, hogy a Rosetta által közelről, tüzetesen megvizsgált üstökösmag tulajdonságai jellemzőek a többi hasonló égitestre is.
A Rosetta jelenleg is vizsgálja a 67P üstököst, amelynek aktivitása a Naphoz közeledvén egyre hevesebb. Ezért a szonda pályáját is át kellett tervezni, hogy csak biztonságosabb, mintegy 100 km-es távolságból figyelje a célpontját. A közeli elrepülések tehát egyelőre elmaradnak. Az üstökös napközelsége augusztus 13-án következik be, az aktivitásának maximumát szeptemberre jelzik előre. A Nap egyre intenzívebb besugárzásának hatására még a Philae feléledésében és újbóli működésében is bíznak a szakemberek. Erre talán májusig vagy júniusig kell várni – ha valóban bekövetkezik. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Tudományos mérések magyar részvétellel a Rosetta Philae-n
Új Philae-hírek
Magyar közreműködők a Rosetta fejlesztésében
Széchenyi-díjas magyar űrkutatók
Nem mágneses a 67P üstökös magja (ESA)
Az ESA Rosetta űrszondájával kapcsolatos magyar közreműködésért adták a legmagasabb állami tudományos elismerést.
