A Krím-félsziget 2014-es orosz megszállása óta elmérgesedett orosz–nyugati és orosz–ukrán viszonynak az űrtevékenységben is komoly következményei vannak.
A Sea Launch szervezet még a kilencvenes években alakult, amerikai–orosz–ukrán összefogás eredeményeként. Első műholdindításukat 1999 márciusában végezték Odyssey nevű mobil, tengeri platformjukról. (Az úszó platform legnagyobb előnye az, hogy az Egyenlítő közeléből történhetnek az indítások. Ennek köszönhetően a Föld forgása a lehető legnagyobb sebességtöbbletet biztosítja a rakéta számára. Ez azt jelenti, hogy egy adott rakéta, adott üzemanyag-mennyiséggel, adott pályára innen indíthatja a legnagyobb tömegű űreszközt.)
A háttérben a hajó, mely a Sea Launch indítóközpontja és a személyzet lakhelye. Jobbra a Zenyit rakéta látható, az előtérben lévő platformon felállítva. (Kép: Sea Launch)
A Sea Launch vállalkozás igazi nemzetközi együttműködés volt, melyben a Zenyit rakéta és annak végfokozata orosz–ukrán kooperációban készült, a vezérlő elektronikát és az orrburkolatot amerikaiak gyártották. Szintén amerikai fejlesztés volt az indítást irányító hajófedélzeti központ, bár magát a hajót norvég cég építette. Végül, az indítóplatformot (egy használaton kívüli olajfúró platformból) szintén Norvégiában építették. A hajó és a platform általában Long Beach-en (Kalifornia) állomásozott, és onnan futottak ki déli irányba, igazi nemzetközi személyzettel.
Nos, ennek a románcnak 5 éve vége szakadt, 2014 óta nem történt Sea Launch indítás. Mára a dolgok odáig fejlődtek, hogy az immár együttműködésre szinte képtelen vállalatot felvásárolta egy S7 Group nevű orosz vállalkozás. Magára a jogi és pénzügyi akcióra az S7 még 2018 januárjában kapott engedélyt a(z amerikai) Külföldi Befektetések Bizottságától, valamint a Védelmi Technológiai Biztonsági Hivataltól. Az érdemi munka tehát 2018-ban indulhatott meg. Első lépésként 2018. április 17-én az S7 Space Systems (az S7 Airlines vállalatot is tulajdonló S7 Group tagja) mindössze 150 millió dollárért megvásárolta a Sea Launch valamennyi vagyontárgyát, beleértve az indítóplatformot és az irányítóhajót is. A cél az, hogy valahogy lecseréljék az ukrán Zenyit rakétákat, bár szakértők szerint erre nem sok esély lesz a 2020-as évek első harmada előtt. Az oroszoknak más lehetőségük nem volt, mint hogy – átmenetileg – ukrán rakétákat rendeljenek.
2018. október 16-án az új tulajdonosok Ukrajnában jártak, és meglátogatták a Juzsnoje és Juzsmas vállalatokat, ahol megállapították, hogy az addig megrendelt Zenyit rakéták, valamint az azokban működő RD-120-as hajtóművek építése rendben folyik.
Orosz és ukrán szakemberek az RD-120 mellett Ukrajnában. (Kép: S7 Space)
Eközben idén októberre minden amerikai és ukrán eredetű berendezést eltávolítottak az indítóplatformról és az irányítóhajóról, és azokat áthajózzák Oroszországba, hogy új, orosz berendezéseket építsenek be egy orosz távol-keleti kikötőben. Ez jól hangzik, ám a kulcskérdés továbbra is az orosz rakéták rendelkezésre állása, s azok ma még csak papíron léteznek. Emiatt nem számolnak Sea Launch indítással a következő 12-13 hónapban. Amennyiben azonban a repülések felújulnak, a terv az, hogy azokból három havonta legyen egy. Vagyis (optimális esetben) legalább 12 start történjen 2023 végéig a Csendes-óceánról. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Újraéledhet a Sea Launch?
A Sea Launch ismét visszatért
A Sea Launch Oroszországba tart (Space Daily)
Oroszország és Kína közösen tervezi a Hold kutatásának folytatását.
