A Hold és a Mars helyszíni vizsgálata mellett az űrcsillagászati kutatások jelentik a program gerincét, de a bioszputnyik sorozat is folytatódik.
Az ENSZ Világűrbizottságának Tudományos és Technikai Albizottsága (COPUOS STS) 2020. február 3–14. között Bécsben tartotta 57. ülésszakát. Az ülésszakon a „Világűr mindenkinek” témájú szimpóziumon tíz, az ülésszak egyes napirendi pontjaihoz kapcsolódóan további 67 szakmai előadás is elhangzott. Szokás szerint ezek közül néhányat részletesen is ismertetünk, a többit az érdeklődők az ülésszak honlapján tekinthetik meg.
Az egyik orosz előadó a Roszkoszmosz, Oroszország Tudományügyi és Felsőoktatási Minisztériuma és az Orosz Tudományos Akadémia nevében mutatta be az ország űrtudományi programját, a jelenleg futó programokat és a jövő terveket. A 2016–2025 évekre vonatkozó orosz szövetségi űrprogram űrtudományi része négy területre összpontosít, ezek a Naprendszer égitestjeinek vizsgálata (a bolygókat, a holdakat és az apró égitesteket is beleértve), az űrcsillagászat, az űrben található plazma vizsgálata, beleértve a napfizikai kutatásokat, valamint az űrbiológiai és űrorvostani kutatások.
A Hold kutatásában, amint az előadásból vett ábrán látható, a következő lépést 2021-ben a (régóta húzódó) Luna–25 (korábbi nevén Luna-Glob) szonda küldetése jelentheti, amellyel lágy leszállást kívánnak végrehajtani a Hold déli poláris vidékén, valahol az ábrán megjelölt területen. A program folytatásaként a Luna–26 Hold körüli pályáról vizsgálná az égitestet, majd a Luna–27 a déli pólus környékén az ott található erőforrásokat kutatná.
Az orosz holdprogram tervezett következő küldetései. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
Oroszország jelenleg futó bolygókutató programja az ESA-val közösen végrehajtott ExoMars küldetés. Amint arról többször beszámoltunk, ennek első lépése a 2016-ban indított, és érkezése óta a Mars körül keringve dolgozó TGO (Trace Gas Orbiter) szonda. A folytatást az idén júliusban Proton hordozórakétával indítani tervezett ExoMars 2020 küldetés jelenti, amelynek Rosalind Franklinről elnevezett marsjáróját, illetve a Kazacsok álló felszíni állomást korábbi cikkeinkben ismertettük. (Amint az az ülésszakot követően, márciusban kiderült, az ExoMars szonda indítását 2022-re halasztották.) A küldetés különlegessége, hogy a marsjáró fúrójával megpróbálnak 2 méter mélységig hatolni a talajba.
Az SRG röntgen- és gamma-távcsövet 2019. július 13-án Proton hordozórakétával indították, októberben érte el az L2 pont körüli pályáját, majd december 8-án kezdte meg a teljes égbolt első feltérképezését. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
A 2011-ban indított RadioAstron (Szpektr-R) rádióinterferométeres műhold sikeres küldetése 2019-ben fejeződött be. Ugyanabban az évben elindult a sorozat folytatásaként a röntgen- és a gamma-tartományban dolgozó SRG (Szpektr-X-Gamma) szonda, amely a német eRosita és az orosz ART-XC távcsövet vitte magával. Tavaly év végére elérte működési pályáját az L2 Lagrange-pont térségében, az előadásban a két műszerrel készített egy-egy felvételt is bemutattak. A távcsővel szeretnének mintegy 100 000 galaxishalmazt katalogizálni, 3 millió szupernagy tömegű fekete lyukat megfigyelni, mintegy százezer galaktikus kompakt objektumot és kétmillió csillagot észlelni, a diffúz csillagközi anyag, a szupernóva-maradványok és a Naprendszer objektumainak megfigyelése is szerepel a tervek közt. A program folytatásaként orosz vezetéssel (és spanyol közreműködéssel) készül az ibolyántúli tartományt vizsgáló Szpektr-UF szonda, amelynek indítását 2025-re tervezik.
Az SRG szonda eRosita műszerének felvétele a Nagy Magellán-felhőről. A diffúz emisszió a galaxist kitöltő forró gáz sugárzása, a kép közepén a legfényesebb, kompakt objektum az SN1987A szupernóva-maradvány. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
Az SRG Art-XC műszerével több mint száz, a kemény röntgentartományban sugárzó égitestet figyeltek meg. (Kép: UN COPUOS-STS előadás)
Folytatódik a Föld körüli pályán élőlényeket és biológiai anyagokat vizsgáló bioszputnyik sorozat. A Bion-M2 műhold indítását 2023-ra tervezik, várhatóan 45 napig kering 800 km körüli magasságú pályán. A műholdon 75 egér társaságában rovarok, növények és különböző sejtkultúrák utaznak, a vizsgálatok fő célja a sugárzás molekuláris szintű hatásainak felderítése. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Orosz–francia űregyüttműködés
A röntgentávcső „első fénye”
Orosz röntgencsillagászati űrtávcső indult
Kazacsok
Az ENSZ Albizottság ülése
Rosalind Franklin
TGO: a légköri fékezés befejezve
Orosz űr-rádiócsillagászat
Visszatért az „állatos műhold”
Oroszország újabb holdszondát indít!
Orosz előadás a COPUOS-STS 2020. évi ülésszakán
A COPUOS-STS 2020. évi ülésszakán elhangzott technikai előadások (UN OOSA)
A COPUOS-STS 2020. évi ülésszakának anyagai (UN OOSA)
ENSZ Világűriroda (UN OOSA)
A pleszecki űrközpontból egy Briz-KM végfokozattal szerelt Rokot rakéta indította a Geo-IK-2-13 műholdat. Feladata a Föld gravitációs terének pontos feltérképezése.
