Cikkünk első részében az SRTM radartérképezés technikai részleteivel foglalkoztunk, most az eredményekbe pillantunk be.
A 2000. februári STS–99 küldetés után az Endeavour űrrepülőgép további 11 repülést teljesített, ezek többsége a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálását célozta. Mindamellett, a negyedszázaddal ezelőtti repülésre visszatekintve állítható, hogy ez volt az Endeavour 19 éves szolgálati idejének tudományos szempontból legkiemelkedőbb küldetése.
Az SRTM (Shuttle Radar Topography Mission) rendszer az adatokat mágnesszalagokon rögzítette. Mivel a térképezés a nap 24 órájában megszakítás nélkül folyt, az űrhajósok két műszakban dolgoztak, ugyanis fél óránként szalagot kellett cserélni az adatrögzítőben. Végül az SRTM a 11 napos küldetés során közel 10 napon keresztül működött, mialatt 320 szalagon 12 terabyte adatot rögzítettek. Az adatok néhány évig tartó feldolgozását követően az USA Geológiai Szolgálata (USGS, U.S. Geological Survey) 2003-ben ingyenesen hozzáférhetővé tette a hatalmas adattömeget.
Évente tudományos eredményeket és különböző alkalmazásokat bemutató szakcikkek tízezrei jelennek meg, amelyet az SRTM program során gyűjtött adatokon alapulnak. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; adatok: SRTM)
Első lépésként az USGS az Egyesült Államok területének nagyfelbontású térképeit tette közzé, amelyeken minden pixel 30 méter oldalhosszúságú négyzetnek felelt meg. A Föld többi részéről 90 méteres felbontású térképeket hoztak nyilvánosságra. 2015-ben végül az USGS közzétette az egész Föld nagyfelbontású térképét, majd 2020-ban előállították a NASA digitális domborzati modelljét (NASADEM, NASA Digital Elevation Model), amely az SRTM adatokon alapul ugyan, de azokat egyes területeken más térképezési projektekből származó adatokkal egészítettek ki.
A tengerszint fölötti magasság döntő fontosságú információ a tudományos vizsgálatok során, mert közvetlenül érinti az emberek biztonságát és megélhetését. Azonosítani lehet például azokat a területeket, amelyek különösen érzékenyek az árvizekre vagy a földcsuszamlásokra, és ha ezeket a térképeket kombinálni tudják a csapadék mennyiségére vonatkozó információkkal, akkor előrejelezhető a földcsuszamlás veszélye, miáltal emberéletek ezrei menthetők meg. Mások az SRTM-adatok alapján készített térképeket használták például a szubszaharai térségben a kórházak és más egészségügyi szolgáltatások helyének optimális tervezéséhez.
Az SRTM-adatok alapján azonosítani lehet például a földcsuszamlásokra különösen érzékeny területeket, és ha ezeket a térképeket kombinálni tudják a csapadék mennyiségére vonatkozó információkkal, akkor előrejelezhető a földcsuszamlás veszélye. A földcsuszamlások valószínűségét mutatja az SRTM-adatok alapján a Himalája térségéről készített térkép. (Kép: NASA Earth Observatory, Jesse Allen, SRTM-adatok: Thomas Stanley and Dalia Kirschbaum, NASA/GSFC)
Az SRTM- és a NASADEM-adatok segítségével pontosabban megismerhetők bolygónk nehezen megközelíthető területei. A Landsat–8 felvételeit az SRTM domborzati térképekkel egyesítve például meg lehetett határozni a perui Cotahuasi-kanyon rendkívüli mélységét, miközben mások Kanadában gyűrődéses kőzetekkel borított tájat azonosítottak, amelyet a legutóbbi jégkorszak után a visszahúzódó jég csiszolt tisztára.
A NASA Landsat–8 műholdjának felvételeit az SRTM domborzati térképekkel egyesítve meg tudták határozni a világ egyik legmélyebb kanyonja, a perui Cotahuasi-kanyon rendkívüli mélységét (kb. 3350 méter). (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; topográfiai adatok: SRTM Landsat adatok, USGS)
Az SRTM-adatok alapján az elmúlt évtizedekben számos, nagyon különböző területen is érdekes eredményeket kaptak az adatokat elemző szakemberek. Sikerült például Afganisztán területén olyan aktív törésvonalakat azonosítani, amelyek földrengések forrásai lehetnek, becsléseket tudtak készíteni a mangrove erdők pusztulására Malajziában, de azt is kimutatták, hogyan befolyásolják a szélturbinák az ingatlanárakat. Mindezek a legfelső térképen ábrázolt alkalmazások csak csekély ízelítőt adnak annak az évente megjelenő több tízezer tanulmánynak az eredményeiből, amelyek mind az SRTM adatbázisán alapulnak.
Gyűrődéses kőzetekkel borított táj Kanada Québec tartományában azonosítottak, amelyet a legutóbbi jégkorszak után a visszahúzódó jég formált. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; topográfiai adatok: SRTM Landsat adatok, USGS)
Az SRTM óta több más műholdas topográfiai felmérést is végeztek. A NASA ICESat és ICESat–2 (Ice, Cloud, and land Elevation Satellite) műholdjai és a Nemzetközi Űrállomáson működő GEDI (Global Ecosystem Dynamics Investigation) műszer lézeres mérések billióival járultak hozzá a térképek pontosításához. Hasonló méréseket végeznek az ESA Copernicus programjának egyes műholdjai, a munkát pedig a jövőben a NASA és az Indiai Űrkutatási Szervezet, az ISRO apertúraszintézises radarja, a NISAR folytathatja, amelynek indítását 2025 első negyedévére tervezik.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Globális domborzati térkép (1. rész)
Víz a homok alatt
A Genezáreti-tó
Drakula várkastélya
Venezuela utolsó gleccsere
Műholdas világtérkép (3. rész)
A Dunakanyartól a Balatonig
Mission to Map the Elevation of Earth (NASA Earth Observatory)
Treasured Maps (NASA Earth Observatory)
Automated digital elevation model (DEM) generation... (ISPRS JPRS)
A kémműholdak által a hidegháború idején készített, és most a titkosítás alól feloldott felvételeken közel 400, eddig ismeretlen ókori erődítményt sikerült felfedezni.
