Farkas Bertalan ma 45 éve kezdődött űrrepülésére emlékezünk egy érdekes és fordulatos történettel.
Az űrhajózáshoz, főleg az emberes űrrepüléshez számos érdekes legenda is kapcsolódik, de az ágazat jellegénél fogva ezek egy részének pontos, valós háttere csak az érintettek szűkebb köre által ismert. Az egyik ilyen történet a Farkas Bertalan 1980. május 26-i startját közvetlenül megelőző lázas sajtótevékenységhez fűződik. Első űrhajósunk repülésének kezdetekor az események megörökítését és közvetítését végző magyar közreműködők csoportja egy szépségkirálynő bemutatását is tervezte az indulás miatt akkor rendkívüli hétfői adásnappal jelentkező magyar televízió közvetítése során. A kis bevágás végül elmaradt, pedig valóban üdítő színfoltja lehetett volna a műsornak. Sokan a mai napig nem tudják, valójában egy banális tévedés miatt nem jelent meg az egyébként népszerű hölgy – vagy az ő képe – 1980. május 26-án este a televízió képernyőjén.
2010. május 13-án a Magyar Asztronautikai Társaság az akkori Közlekedési Múzeum azóta elbontott városligeti épületének konferenciatermében visszaemlékezést tartott az első magyar űrrepülés 30. évfordulója alkalmából. A színvonalas rendezvény előadásai általában a küldetés magyar vonatkozású kísérleteinek szakmai hátterét mutatták be. Kivételként szolgált a levetített „A mi Bercink” összeállítás és azt követően Farkas József György újságíró hangulatos beszámolója. Az Edelényi Gábor által közzétett kisfilm a valóban kaotikus közvetítés hátterébe engedett bepillantást – az adás nagyban emlékeztetett az 1964. szeptember 13-án Badacsonyban rendezett szüreti mulatság botrányba fulladt televíziós műsorára. Farkas József előadása vége felé a „Bercis” videóban is elhangzott „Na ez nagyon érdekes lesz, kapaszkodj meg az asztalban! Keressék meg az 1972-es balatonfüredi Anna Bál szépségkirálynőjét!” kérése hátterét is elmondta, ez később így jelent meg az Origo hasábjain: „Ezután lássuk a szépségkirálynő történetét. Georgij Beregovoj űrhajós az 1972-es füredi Anna Bálon a zsűri tagja volt. Farkas József visszaemlékezése szerint a megválasztott szépségkirálynő egy szív alakú medált adott Beregovojnak, akiről egyébként az a hír járta, hogy a nők nagy hódolója. Évekkel később, a felkészítés alatt Beregovoj ezt a medált odaadta Farkas Bercinek azzal, hogy ez legyen a második női szív, amely eljut a világűrbe (Tyereskováé után). Amikor ezt a magyar stáb megtudta, gőzerővel keresni kezdte a hölgyet, azzal a feltett szándékkal, hogy bemutatják a nagyközönségnek, persze csak akkor, ha rendes dolgozó lett belőle. A terv azonban nem járt sikerrel: kiderült, hogy a hölgy San Franciscóba ment férjhez.” (Az eredeti, Farkas József által elmondott szöveg kb. másfél perces időtartamban ide kattintva meghallgatható. A kivágás a Galileo Webcast közvetítése felvételének felhasználásával készült.)
A rendezvényen egyébként Farkas Bertalan is megjelent, de még Farkas József előadása előtt távozott, így akkor „élőben” ő nem reagálhatott, nyilatkozhatott ezzel a témával kapcsolatosan.
Pillanatkép a 2010-es rendezvényről – a hallgatóság soraiban Farkas Bertalan, mellette feltolt szemüveggel a szerző (a fenti Origo-cikk eredeti változatában közölt fotó)
A történetet ezzel akár le is zárhatnánk… az egyetlen hiba az, hogy „rossz lányt” találtak meg az ezzel megbízottak – és itt nem „rosszlányról”, vagyis a hölgy erkölcseiről van szó. Valaki – ha nem is túl nagyot, de valamiben – tévedett…
Georgij Tyimofejevics Beregovoj (1921–1995)
A világűrbe 47(!) esztendős korában feljutó, ukrajnai születésű Beregovoj a bátrak bátrai közé sorolható; nem csak repülőgép-vezetői múltja és második világháborús bevetései (közöttük éppen Magyarország fölött), hanem a Szojuz–3 fedélzetén „Argon” hívójellel 1968. október 26–30 . között teljesített küldetése miatt is. A bátorságról egyébként ő maga ezt írta: „Но помнить нужно одно: трусом не рождаются, трусом становятся”, azaz „De egy dolgot nem szabad elfelejteni: az ember nem gyávának születik, hanem gyávává válik.” (Угол атаки /Állásszög/, 1971). Az önéletrajzi ihletésű könyvet 1973 májusában hazánkban „Egy űrhajós feljegyzései” címmel, a Kozmosz Könyvek sorozat részeként jelentették meg. Székely Sándor fordításában ott így szerepel ez a mondat: ,,Gyávának nem születik az ember, a gyávaság később alakul ki...”
Egyébként éppen a harci eredményei miatt – addig példátlan módon – már a Szovjetunió Hőseként szállt fel az űrhajóval és visszaérkezését követően – más kitüntetések mellett – másodszor is megkapta az elismerést. A Komarov tragikus halálával végződött Szojuz–1 repülését követően Beregovoj másfél évvel később úgy vállalta a módosított űrhajó berepülését, hogy a Szojuz–2 egy nappal korábbi pályára állása még nem bizonyította a sikeres leszállás lehetőségét a 7К-ОК típussal. Hősiesség ide vagy oda, az űrhajós minden bizonnyal nyugodtabban folytatta még két napig munkáját a személyzet nélkül, távirányítással vezérelt céltárgya október 28-a reggelén történt biztonságos földet érésének híre után. Csaknem négy napos, eredményesnek tekinthető űrrepülése – egyébként az egyetlen a pályafutása alatt – mentőszkafander nélkül zajlott. Az egyik fő feladatát – a Szojuz–2-vel történő kézi összekapcsolást – viszont nem sikerült teljesítenie, de ezt „természetesen” csak évekkel később hozták nyilvánosságra. Az automata rendszer által 200 m-re megközelített Szojuz–2-t ugyan sikerült kb. egy méterre „utolérnie”, de a földárnyékban (sötétben) pozíciós hibát vétett – űrhajója a hossztengely körül 180 fokkal elfordult. Később korrigált, így már nem maradt elegendő üzemanyag a teljes összekapcsolás végrehajtására.
A „12-es űrhajós” még mindig a Föld körüli pályán repült, több alkalommal is élő közvetítéssel bemutatva tevékenységét a televíziós közönségnek, mikor a moszkvai „Ifjú Gárda” könyvkiadó nyomdája már szedte a linógépen Mihail Rebrov katonai újságíró Я - 'Аргон', azaz „Én - (vagyok) Argon” című riportkönyvének a szövegét. A Szojuz–3 űrhajó pilótájának szentelt 80 oldalas, mindössze hét fotóval illusztrált kis kiadványt a sikeres földet érést követően ki is adták 50 000 példányban, 10 kopek vételáron.
Két legenda egy felvételen – Beregovoj emlékérmet ajándékoz Neil Armstrongnak az 1970 nyarán Leningrádban megrendezett 13. COSPAR (Committee on Space Research, Nemzetközi Világűrbizottság) tanácskozás ideje alatt (Forrás: Heritage Auctions)
Beregovoj kapcsolata Magyarországgal, a magyar emberekkel az űrrepülését követően újabb szintre lépett. Több alkalommal vendégeskedett hazánkban – ehhez hozzájárult a Magyar–Szovjet Baráti Társaságban végzett társadalmi tevékenysége is. Az akkori idők politikai hangulatának megfelelően szocialista brigádok és oktatási intézmények vették föl a nevét. Később „hivatalból” pedig a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központ parancsnokaként (1972. június – 1987. január) Farkas Bertalan és Magyari Béla felkészítéséért is felelt.
Beregovoj a magyar űrhajósjelöltekkel, Magyari Bélával és Farkas Bertalannal egy megbeszélés közben. (Forrás: A www.gctc.ru oldal Beregovoj születésének 100. évfordulójára közzétett felvételei közül)
(Folytatjuk Beregovoj, a füredi Anna-bál és a „valódi” szépségkirálynő történetével!)
Szabó Attila Kapcsolódó cikkek:
Az első magyar űrrepülésre emlékezve
Az amerikai-szovjet holdexpedíciós verseny (3. rész)
A 42-es szívecske története (2. rész)
A páratlan űrgyűjteménnyel rendelkező Schuminszky Nándor öt fordulóban teszi próbára az Űrvilág olvasóinak rejtvényfejtő képességét. Itt a válasz a harmadik kérdésre és a szerencsés nyertes neve.
