Bár a napfolt-tevékenység maximumán már rég túl vagyunk, Napunk mégis úgy forrong, mintha elfelejtette volna az emberek által megfigyelt tudományos tényeket. Mostani aktivitása akár a távközlési hálózatok és rádiónavigációs rendszerek működésére is hatással lehet.
A csillagászok október közepén hiába fürkészték valamilyen látnivalóért a Napot, a jó öreg korong unalmasan makulátlan volt, egyetlen napfolt sem mutatkozott. De ez csak amolyan vihar előtti csend volt. Nagyjából a múlt hét végén (október 18-19-e táján) mutatkoztak az első jelei a változásnak: a Nap korongjának peremén megjelent egy már akkor is hatalmasnak látszó folt (mely a 484-es jelzést kapta). Aztán ez a folt lassan beúszott a képbe és mindenki elámult a méretein. A Nap megfigyelését 1995 óta végző SOHO űrszonda pedig drámai változásokat jelzett csillagunk mágneses aktivitásában. A hatalmas napfoltok megjelenését gigantikus napflerek követték.
És ez még nem volt elég a Napnak: pár nap múlva újabb óriási foltcsoport jelent meg rajta, amely még nagyobb volt, mint a pár nappal korábban megjelent Jupiter méretű elődje (jelölése 486 lett). A hatalmas foltok persze hatalmas napviharokat jelentenek, mely szokatlan jelenség a napciklus e lefelé tartó ágában. Október 23-i kezdettel három hatalmas napkitörést észlelt a SOHO, mely idelenn a Földön is okozhat gondot. Azóta is naponta 2-3 hasonló eseményt regisztrálnak a szakemberek. Amint a naprészecskék a Föld mágneses pajzsának ütköznek,
Bár az ilyen események általában csak a szolgáltatások minőségének romlását eredményezik, azt sem hallgathatjuk el, hogy például egy 1989-es napvihar még az áramellátásban is hatalmas problémákat okozott. Nyilvánvaló, hogy ennek a kockázata napjainkban sem zárható ki teljesen. A legnagyobb veszély a műholdakat fenyegeti, melyek elektronikája a napkitörés által kidobott töltött részecskékkel találkozva igencsak sérülékenynek bizonyulhat.
Ránk, földiekre viszont alig lesz hatással a Nap szokatlanul nagy aktivitása. A Napkitörések részecskéit eltéríti a Föld mágneses mezeje és csak a felső légkör „kap találatokat”. Ilyenkor keletkezik a sarki fény, -- melyet, ha szerencsénk van, ezúttal akár még itt, Magyarország földrajzi szélességén is észlelhetünk! Érdemes az északi égboltot kémlelni sötétedés után.
Dancsó Béla
Már Galileo Galilei felfedezte, hogy a Nap – az egyház tanításával ellentétben – nem makulátlan, hanem foltok pettyezik. Az 1600-as évek eleje – Galilei munkássága – óta eltelt időben pedig fény derült rá, hogy központi csillagunkon periódikusan foltok jelennek meg, majd tűnnek el, miközben a sugarait rezzenetlen nyugalommal ontó gázgömbön hatalmas napkitörések tapasztalhatók. Más tudósok rájöttek, hogy a foltok összefüggésben vannak a Nap mágneses aktivitásával és a napkitörésekkel és ezek intenzitásában szabályos ciklus figyelhető meg. A ciklus tizenegy évenként jut a csúcsára, legutóbb 2000-ben láthattuk a legtöbb foltot a Napon és most lassan egy foltmentes időszak felé tartunk.
· a vezeték nélküli hírközlésben
(ide értve a nagytávolságú műholdas kommunikációt éppúgy, mint a mobiltelefóniát),
· vagy éppen a rádiónavigációban
(beleértve a földi telepítésű hosszúhullámú rendszereket éppúgy, mint a GPS műholdas helymeghatározást, vagy a nagypontosságú OmniStar és LandStar műholdas DGPS helymeghatározó szolgálatot)
elképzelhetők időnkénti fennakadások, a szolgáltatás minőségének romlása.
Ezen a képen a SOHO szonda képe látható az október 26-i hatalmas napkitörésről, melynek hurkában a Föld 30-szor is elférne.
A ma hajnalban indított európai Ariane 5 rakéta az első európai holdszondán (SMART-1) kívül pályára állította az európai e-Bird, és az indiai INSAT-3E távközlési műholdat is.
