Mint az közismert a GNSS technika egyre szélesebb körben terjed el, a rendszerek pontossága és integritása a földi, azaz GBAS kiterjesztő rendszereknek (DGPS és RTK hálózatok, EUPOS), illetve a műholdas kiterjesztő rendszereknek (OmniStar, EGNOS) köszönhetően egyre inkább nő. Ennek köszönhetően a GNSS technikát egyre újabb és újabb területeken alkalmazzák.
Ugyanakkor – a fenti kiterjesztő rendszerek megléte esetén is – megmarad a GNSS technika egy alapvető problémája, mégpedig az, hogy a műholdakat továbbra is látni kell, illetve látni kellene. Egy sor alkalmazásban azonban a műholdak folyamatos láthatósága nem, vagy csak részben biztosítható.
Így például a GNSS technika csak korlátozottan használható
A fentiek oka triviális: a kitakarás.
A fenti problémák természetesen fizikai jellegűek, és általában azt mondjuk, hogy akkor ezeken a helyeken a GPS, GNSS rendszereket nem kell használni. Egyértelműen látható tendencia viszont az, hogy a cégek és magánszemélyek megszokott és megbecsült eszközeiket egyre extrémebb helyeken is kívánnák használni.
· A jövőben nem lesz elég egy repülőgépet az EGNOS és Galileo rendszer segítségével szinte automatikusan leszállítani, de a repülőtéren is részben-egészben automatizált módon kell mozgatni (hasonlóan a földi kiszolgáló járművekhez).
Mindenesetre napjainkban egyre újabb és újabb eszközök és módszerek jelennek meg a fenti problémák kiküszöbölésére. A teljesség igény nélkül itt most megemlítenénk néhányat ezek közül:
A téma jelentősége miatt az Informatikai és Hírközlési Minisztérium – a Magyar Űrkutatási Iroda szakmai felügyelete mellett – pályázati szerződéssel anyagilag is támogatta a TTTC Kft. által kezdeményezett témakutatást, melynek célkitűzései a következők voltak:
Forrás: TTTC Kft. - info@3tc.hu
· az erdészetben,
· a külszíní bányászatban,
· a belterületi közműtérképezésben,
· a városi járműnavigációban, intelligens közlekedésben,
· személyek belterületi helymeghatározásában (pl. helyfüggő szolgáltatások, gyengénlátók és világtalanok navigációja),
· a repülőtereken a légijárművek és a kiszolgáló gépjárművek mozgatásakor,
· a kikötők egyes részein dokkoláskor, vagy
· a vízépítési munkák támogatatásához.
· Erdőben a fák sűrű lombkoronája,
· városokban a magas épületek,
· míg repülőtereken és kikötőkben a tornyok, daruk, magas fémvázas épületek
jelentik a problémát.
Mint ahogy megszoktuk, hogy mára mobiltelefonunkat
· a metró alagutakban, vagy
· a repülőtéri terminálokon tudjuk használni,
az emberek és cégek GNSS rendszereiket is egyre több helyen szeretnék használni.
· Egy LBS/GNSS alapú, világtalanok navigációjára kifejlesztett rendszerrel szemben is elfogadhatatlan lesz, ha azzal a látásában korlátozott személy egy alagúton nem tud átmenni.
· Akik járműveik lopás elleni védelmét GNSS/GPRS kombinált rendszerekre bízzák, egyre inkább elvárnák, hogy autójuk pozíciója egy mélygarázsban is ismert legyen.
· Az a vízügyi építő cég, amely egy tó, vagy egy folyómeder felméréséhez DGPS, vagy RTK GNSS technikát használt, nem lesz boldog attól, ha egy kikötőbe érve más (optikai, vagy lézeres) technikákra kell áttérnie, stb.
· Besugárzók: melyek tantermekbe, mélygarázsokba juttatják le egy, az épület tetején lévő vevőantenna jeleit, azaz az épület belsejében is működnek a GPS, GNSS vevők, - bár valamennyi azonos koordinátát (a tetőn lévő antennáét) közöl, bárhol is áll.
· Pszeudolitek, azaz „ál-műholdak”: melyek fixen telepített „műholdak” módjára működnek, repülőtereken, külszíni bányákban, kikötőkben és tulajdonképpen a GNSS holdak számát növelik meg. Ezekkel tehát tényleges pozició-, irány- és sebesség-változás mérhető.
· Újabb, olcsóbb és kisebb inerciális és irányszenzorok: melyekkel a GNSS rendszereket lehet egyre költséghatékonyabb módon kiegészíteni, annak érdekében, hogy a pillanatnyi jelvesztés ne okozzon pozició kiesést.
· Áttekinteni a különféle kisegítő rendszereket, melyeket elsősorban jel- vesztés, részleges, vagy teljes kitakarás esetén lehet alkalmazni:
- besugárzók,
- pszeudolitek,
- inerciális szenzorok,
- A-GPS (Assisted GPS – nagypontosságú mobiltelefonos helymeg- határozáshoz),
- stb.
· Bemutatni, hogy melyiket hol, mire, mennyiért és hogyan érdemes hatékonyan használni.
· Áttekinteni, hogy a megnövekedett műholdszám mellett (GPS + EGNOS, GPS + GLONASSZ + EGNOS, GPS + EGNOS + Galileo, stb.) hol lesz, lehet mégis jelentősége ezen technikáknak?
· Néhány hazai példával illusztrálni, hogy nevezett rendszerek közül melyiket, hol lehetne alkalmazni Magyarországon.
· A szerzők az irodalom-kutatás eredményeinek minél szélesebb körű ismertetését tervezték és tervezik. (ITKTB Műholdas Navigációs Albizottság, Magyar Galileo Interest Group, különféle szakterületek MTESZ Egyesületei, szakfolyóiratok, stb.) Ennek oka az, hogy a terület kutatása hazánkban még nem kezdődött meg, és a nagy nemzetközi fórumok, illetve az eszközgyártó cégek is csak az utóbbi években figyeltek fel ezen lehetőségekre.
E három látszólag távoli fogalom kapcsolatát mutatjuk be annak nyomán, hogy az ESA egyik beszállítója előállított egy olyan mikrohullámú berendezést, amellyel forradalmasítható a repülőtéri biztonsági átvilágítás.
