A Nemzetközi Űrállomás kanadai fejlesztésű robotkarjaihoz használt műszerből alakítottak ki egy újszerű ujjlenyomat-olvasó berendezést.
Az érzékelőt megalkotó kanadai cég idővel üzleti alkalmazást is keresett. Így jött létre az ujjlenyomat-olvasó. Hatalmas
piaci lehetőségek rejlenek benne. Nem csak a rendőrségi, biztonsági alkalmazásokra kell gondolni - bár sajnos itt is
töretlen a "fejlődés"... Könnyen meglehet, hogy kis idő múlva a számítógépünk beindításához nem kell már jelszót
megjegyeznünk, hiszen az ujjlenyomatunk alapján is azonosítani tud majd bennünket.
(ESA BR-152, 1999)
A robottechnológiát az űrállomáson összeszerelésre, mozgatásra, javításra használják - a legtöbb esetben kiváltva az
űrhajósok személyes közreműködését. A fejlesztés során felmerült, hogy szükség van olyan érzékelőkre, amelyek a robotkar
"ujjainak" közvetlen közelében (1 cm-től 1 mm-es távolságtartományban) is jól működnek. A feladatuk egyrészt a
képalkotás, másrészt a tárgyak távolságának pontos mérése.
Az ESA Rosetta üstököskutató szondájának egy műszeréhez kifejlesztett stabilizáló eljárás – ha sílécre alkalmazzák – rekordsebességű lesiklást tesz lehetővé. 
