Újabb ESA-születésnap

Tavaly volt ötven éves, idén negyven, mi az? Természetesen az Európai Űrügynökség (ESA).

Az ESA 2014-ben azért ünnepelhette fennállásának fél évszázados jubileumát, mert annak idején az ügynökséget két szervezet egyesítésével alapították meg. Minthogy a két elődszervezet mindegyike 1964-ben jött létre, ezért az ESA 2014-ben ünnepelte meg fennállásának 50. évfordulóját. Az évforduló jó alkalom arra, hogy betekintsünk az ESA őstörténetébe.

Az Európai Hordozórakéta-fejlesztési Szervezet (European Launcher Development Organization, ELDO) célkitűzése az Europa hordozórakéta fejlesztése volt. Az ELDO-t hat európai ország alapította: Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia és az Egyesült Királyság. (Az ELDO-hoz társult tagként Ausztrália is csatlakozott, mert a rakétakísérleteket ott végezték.) A fejlesztés sikertelen maradt, az Ariane rakétacsaládot később, már az ESA égisze alatt építették.

Európai Űrkutatási Szervezet (European Space Research Organization, ESRO) ugyancsak 1964-ben alakult, tudományos kutatási céllal. Tíz ország alapította, az ELDO tagállamok, valamint Dánia, Spanyolország, Svédország és Svájc. 1968-ban indult az első két kis műhold, az ESRO–1A és –1B (Aurora és Iris), amelyek a sugárzási környezetet mérték. Hasonlóan az ESRO-korszak szülötteinek tekinthetők a HEOS, a gammacsillagászati Cos–B, az Exosat röntgentávcső és a napszelet kutató ISEE–2, bár egyesek már az ESA-időkben készültek el. Az ESRO létesítette a noordwijki (Hollandia) ESTEC-et (Európai Űrkutatási és Technológiai Központ), amely ma az ESA legjelentősebb központja.

A két ESRO–1 műhold az ESTEC tesztközpontjában. A műholdak a kozmikus sugárzást és annak kölcsönhatását a Földdel mérték. Az 1A 1968–1970 között, az alacsonyabb pályán keringő 1B 1969. október–novemberben keringett a Föld körül. (Kép: ESA)

Az ESRO–4 műhold az ESTEC-ben, 1972 elején. A műholdat 1972. november 22-én állították pályára, a Föld légkörét, ionoszféráját és sugárzási öveit vizsgálta. (Kép: ESA)

Az ESA a két szervezet összevonásával éppen ma 40 évvel ezelőtt, 1975. május 30-án kormányközi jelleggel jött létre. Legalábbis akkor írták alá az Alapokmányt (Convention), amely – kisebb kiegészítésekkel – mind a mai napig meghatározza a szervezet működését. Az ESA-t akkor tíz ország hozta létre, az alapító államok azonosak az ELDO–ESRO tagokkal. A ratifikációs folyamat azonban elhúzódott. Több mint öt évbe telt, mire mind a tíz ország ratifikálta a megállapodást, és ennélfogva az hatályba lépett. (Az ESA 1975. május 31. és 1980. október 30. között csak de facto működött.) Érdekesség, hogy ebben az értelemben Svédország lett az ESA első tagja. Alig ért véget a folyamat (1980. október 30. – újabb évforduló, újabb alkalom a megemlékezésre!), még 1980 végén elkezdődött a szervezet bővülése: 11. tagként belépett Írország. A folyamat nem állt meg, 1986-ban Ausztria és Norvégia, 2000-ben Portugália, 2005-ben Görögország és Luxemburg, 2008-ban Csehország, 2011-ben Románia, majd 2012-ben Lengyelország csatlakozott. Végül, de nem utolsósorban, jelenleg folyik Észtország és Magyarország csatlakozása, remélhetjük, hogy év végére már velünk együtt 22 tagállam alkotja az ESA-t.

Az ESA létrehozását előkészítő utolsó (harmadik) konferencia színhelye 1975. április 14-én a brüsszeli Palais d’Egmont volt. Itt hagyták jóvá az Alapokmánynak a miniszteri meghatalmazottak által 1975. május 30-án aláírt szövegét. (Kép: ESA)

Az ESA Alapokmányának eredeti példányai. (Kép: ESA)

1976 októberére készült el az újonnan létrehozott szervezet székháza (HQ) Párizs szívében, a Mario Nikis utcában. A HQ egy része ma is ebben az épületben működik, bár közel 40 év alatt a felduzzadt szervezet alaposan kinőtte az épületet. (Kép: ESA)

Kapcsolódó cikkek:
MEGFEJTÉS: Európai kezdetek a világűrben
Észtország lesz az ESA 21. tagállama
ESA-tagság: szerződés aláírva!
ESA-csatlakozás: a megállapodás szövege

Kapcsolódó linkek:
Az ESA saját történetével foglalkozó honlapja
Az ESA az Alapokmányáról
Az ESA fennállása 50. évfordulójára készült kiadvány elektronikus változata
Az ESA dióhéjban, a külső szemlélő (UNESCO) szemével