Három évtizede repült a napkutató űrszondapáros második tagja.
A Helios űrszondák egészen a nyolcvanas évek közepéig szolgáltattak adatokat a bolygóközi térben többek között a plazmakörnyezet összetételéről, az állatövi fény tulajdonságairól, valamint elsőként vizsgálták az Univerzum legnagyobb energiájú robbanásaiból származó ún. gamma-kitörések időbeli lefutását.
A Helios-2 pályájának napközeli pontján meghaladta a 240 000 kilométeres óránkénti sebességet, így egy időben a leggyorsabb ember alkotta eszköz rekordját is tartotta.
Január 15-én múlt harminc éve, hogy pályára állították az európai közreműködéssel megépült Helios-2 napkutató űrszondát. A Helios-1 és -2 páros elnyúlt, 0,3 és 1 csillagászati egység közötti napkörüli pályájuk során feltérképezték a Föld és a csillagunk közötti bolygóközi teret, valamint a Nap hatását ezekben a régiókban. A Helios-1-et valamivel korábban, már 1974. december 10-én pályára állították.
Az oroszok első generációs űrszondái közül a legsikeresebb, a Zond-3 1965. július 18-án indult Bajkonurból és fotózta a Hold Földről nem látható oldalát.
