Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének olyan híreit tartalmazza, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégis érdekesek. Kezdjük indiai hírekkel!
Egyébként a POEM-3 (következő ábránkon körberajzolva) fedélzetén lévő többi eszköz is tökéletesen teljesített. A PSLV rakéta először felemelkedett 650 km-es magasságba, ahol elindította a műholdját. Ezután visszasüllyedt egy 350 km-hez közeli körpályára, ahonnan viszonylag hamar alacsonyabbra kerülhet és eléghet. A három tengelyre stabilizált POEM-3 ekkor kezdett el működni és a repülés 25. napján már 400 keringésen volt túl. Ekkor a pályamagasság 322 km × 352 km-es volt. A számítások szerint a start és a POEM elégése között nagyjából több mint 100 nap fog eltelni, ezalatt összesen 21 különféle kísérleti eszköz és berendezés működik, illetve működött rajta – köztük az FCPS.
Január 2-án jelentette be az ISRO kereskedelmi szervezete, a New Space India Limited (NSIL), hogy a következő nemzeti távközlési holdat a SpaceX állíthatja pályára. A GSAT-20 geostacionárius űreszköz majd India-szerte biztosíthat akár 48 gigabit/másodperces adatátvitelt. Ehhez az űreszközön Ka-sávú transzpondereket használnak, hasonlóan, mint az első ilyen „demand driven” GSAT, a 2022 közepén indított GSAT-24 esetében. Már a számozásból is sejthető, hogy a GSAT-20 már évekkel ezelőtt elkészült! Eredetileg az akkor fejlesztés alatt álló hazai GSLV Mk.3 (napjainkban már LVM-3) rakétával állt volna pályára, - ám az a projekt jelentős csúszást szenvedett. Ráadásul a műhold teletankolva akár 4,7 tonna starttömegű is lehet, miközben a GSLV Mk.3 geostacionárius átmeneti pályára maximum 4 tonnát képes indítani. A „B opció” az Ariane-5 rakéta volt, ám a hosszú indiai gondolkodás eredményeként arra végül nem fért fel a hold, hisz az utolsó ilyen típusú európai rakétát 2022 júliusában elhasználták. Továbbá „C” opcióként felmerült az Ariane-6 is, az viszont jó látszott, hogy az sem lesz kész egyhamar. (Ez be is jött, hisz az Arianespace legújabb hordozóeszköze legkorábban is csak idén nyáron indul „berepülésre”.) Végül a „D” opciónak köszönhetően a raktárban sínylődő GSAT-20 talán elindulhat 2024 legvégén egy Falcon-9-cel.
Január 6-án indiai helyi időben (IST) kb. 16 órakor az Aditja-L1 (Aditya-L1) sikeresen elérte tervezett „pozícióját” (halo pályáját) a Nap–Föld rendszer L1-es Lagrange-pontja körül. A „hely” a Földtől mintegy 1,5 millió km-re van, a „pont” körüli keringési pályán egy teljes kör közel 178 napig tart. (A halopálya fél nagytengelyei: Ax = 209 200 km, Ay = 663 200 km és Az = 120 000 km.) Az űreszköz innen fogja vizsgálni a Napot, a tervek szerint legalább öt évig. Részletek a manőverekről itt olvashatók.
További hírek röviden
Valószínűleg nem úgy haladnak a Gaganyaan űrhajó belsejében használandó indiai mentő űrruha (IVA szkafander) fejlesztésével, ahogy kéne. Erre engednek következtetni azok a januári közlemények, melyekben jelzik, hogy az indiai személyzetes űrhajó első repülésénél (repüléseinél?) az orosz Szokolt fogják használni.
Január közepén adták át (médiaszemélyiségek szavazatai alapján) a 2023. évi „az év indiaija” díjakat. Talán nem meglepő, hogy a „kivételes teljesítményért” kategória díját az ország űrügynöksége (ISRO) kapta. Az indoklás szerint ezt a Csándráján-3 (Chandrayaan-3) sikeres holdi küldetésével, valamint az Aditja-L1 tökéletes indításával érdemelték ki.
A tervek szerint a második indiai holdi leszállószonda, a Csándráján-4 nem csak talajmintát hozna vissza a Földre. Egy januári bejelentés szerint a felszínen maradó egységen egy 3D nyomtatót is elhelyeznének. A cél annak demonstrálása, hogy lehetséges a Holdon építőanyagot, vagy épp szerszámokat gyártani a helyben található regolitból. A Csándráján-4-et egyébként már úgy emlegetik, mint az „önerős” indiai személyzetes holdraszállás (legkorábban 2040-ben), illetve a tervezett kisméretű indiai holdbázis (legkorábban 2047-ben) megvalósításához vezető út első komolyabb lépését. Kapcsolódó cikkek:
A január 1-jén indított indiai PSLV-C58 rakéta PS4-es (vég)fokozatában helyezték el a POEM-3 (PSLV Orbital Experiment Module 3) nevű, kísérleti berendezéseket hordozó platformot. Ennek egyik rakománya az első indiai üzemanyagcella volt (képünkön a repülő példány). A 100 W-os osztályba tartozó Polymer Electrolyte Membrane FCPS (Fuel Cell based Power System) eszköz egyelőre kísérleti berendezés, tapasztalatszerzés céljából. A Föld légkörébe történő visszalépésig (lásd később) csak viszonylag rövid idő áll rendelkezésre, de már január közepére sikerült, 180 W teljesítményt generálni a betárolt hidrogénből és oxigénből.
A berendezések az Indiai Űrkutatási Szervezettől (ISRO), egyetemektől, kutatóintézetektől és vállalkozásktól származtak. Közülük néhányat egy-egy gondolat erejéig mutatnánk be:
Legkorábban február 17-én indulhat a soron következő indiai alkalmazási műhold, az INSAT-3DS (képünkön). A Sriharikotából a GSLV-F14-es rakétával startoló űreszköz a 82° keleti geostacionárius pozíciót „célozza”. Az űrtávközlési, műsorszórási és meteorológiai feladatokat egyaránt ellátó INSAT holdak nagy múltra tekintenek vissza. A 3DS viszont csak meteorológiai és kutatás-mentési (Search and Rescue, SAR) támogatási feladatokat fog ellátni.
Röntgencsillagászati űrtávcső Indiából
Európai rakétával két ázsiai műhold
Indiai űreszköz a Nap kutatására
Ázsiai mozaik – 2023. szeptember (1. rész)
A Nap, indiai „űrszemmel”
Ázsiai mozaik – 2023. december (3. rész)
Ázsiai mozaik – 2024. január (2. rész)
E havi sorozatunk befejező részében a korábbi kínai, illetve régiós katonai űrhírek után rövid indiai vonatkozású híreket olvashatnak.
