Só és éghajlat

Az óceánok globális áramlási rendszerének fenntartásában, és így az éghajlat alakításában a tengervíz hőmérséklete mellett fontos tényező a víz sótartalma. Ezt is évek óta vizsgálja az ESA SMOS műholdja.

Az ESA 2009 novemberében állította Föld körüli pályára SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity, a talajnedvességet és tengervíz sótartalomát mérő) műholdját. Így már öt évet átfogó folyamatos adatsor áll a kutatók rendelkezésére. Ez azért fontos, mert az áramlási rendszert a hőmérséklet-különbségen kívül a sókoncentráció eltérései tartják mozgásban.

Az ESA SMOS műholdja 2009 novembere óta kering a Föld körül, a szárazföldek fölött repülve a talajnedvességet, az óceánok fölött a víz sótartalmát méri. (Kép: ESA / AOES Medialab)

Az óceánok felszíni vízrétegei sótartalmának mérése egyre fontosabb a víz körforgásának és az éghajlatot is befolyásoló, globális óceáni áramlásrendszernek a megértéséhez. A sótartalom az óceánok, a szárazföldek és a légkör közötti folyamatos vízcsere következtében ingadozik. A folyamat legfontosabb összetevői a tengervíz párolgása, a csapadék, a jég képződése és olvadása, valamint a tengerekbe édesvizet szállító folyók. A közrejátszó tényezők közül éppen a sótartalom az, amelyikre vonatkozóan korábban a legkevesebb információ állt rendelkezésre.

Az öt év alatt gyűjtött adatok összegzését animáción tették közzé. Az egyes képpontok 0,5° × 0,5°-os területnek felelnek meg, az időbeli felbontás 10 napos. A tengervíz átlagos sótartalma 3,5%, az animáció a 3,0–3,8% közötti értékeket jeleníti meg.

Az SMOS tengervíz-sótartalom méréseinek öt év alatt gyűjtött eredményeit összefoglaló videó, tíznapos időbeli és 0,5°-os térbeli felbontással. (Videó: Ifremer / N. Reul)

Az animáción is jól látható a sókoncentráció általános menete. A térbeli maximum a térítők környékén alakul ki, a kettő között, az egyenlítő környékén helyi minimum figyelhető meg, a térítőktől a sarkok felé haladva pedig fokozatosan csökken a koncentráció. Az animáción követhető az általános képtől való eltérés, az időbeli változások, illetve a nagyobb folyók sótartalom-csökkentő hatása

Az eredeti, részletes adatokon a kutatók a trópusokon instabilitási hullámokat mutattak ki. Összefüggést találtak továbbá a sótartalom a Csendes- és az Indiai-óceánon fellépő, nagyléptékű anomáliái, illetve az El Niño és a La Niña jelenségek között. Jobban érthetővé válik, miként befolyásolja a nagy folyók, elsősorban az Amazonas, az Orinoco és a Kongó sótartalom-módosító hatása a trópusi ciklonok erősségét.

Az óceánok vizének átlagos sókoncentrációját mutató térkép. A piros területeken magasabb, a zöldeken alacsonyabb a sótartalom. A kék sáv a tengerfenéki hideg, a piros a felszíni meleg áramlást mutatja. Az éghajlat alakítása szempontjából nagyon fontos óceáni globális vízkörzés hajtómotorjai a hőmérséklet és a sótartalom eltérései (termohalin cirkuláció). (Kép: ESA)

Kapcsolódó cikkek:
Kettős európai start
2017-ig marad az európai „vizes műhold”

Kapcsolódó linkek:
A sótartalom szerepe az óceáni áramlásokban (ESA)
SMOS honlap (ESA)