Trópusi vihar – most és ötven éve

Az elmúlt fél évszázad alatt sokat fejlődött a műholdas meteorológia és a Föld megfigyelése – amint azt két kép is illusztrálja.

Nemrég múlt 50 éve, hogy a NASA pályára állította a Nimbus sorozatba tartozó meteorológiai műholdjai közül az elsőt. A Nimbus-1 1964. augusztus 28-án startolt, de nem húzta sokáig: még abban az évben, szeptember 22-én felmondta a szolgálatot a napelemes energia-ellátó rendszere. 1978-ig összesen hét Nimbus műholdat állítottak poláris napszinkron pályára. Ezek jelentették az amerikai meteorológiai műholdak második generációját, adataikat egyebek mellett az időjárás-előrejelzésekhez használt modellek javítására használták fel. A Nimbus holdakon alkalmaztak először olyan napelemtáblákat, amelyek felülete folyamatosan a Nap irányába volt forgatható. Fedélzetükön olyan berendezéseket próbáltak ki, és olyan tudományos célokat valósítottak meg velük, amelyek közvetlenül a mai modern műholdas meteorológiában és földmegfigyelésben használt műszerek és módszerek elődeinek tekinthetők.

Az alig egy hónapig üzemelő Nimbus-1 Földre küldött több mint 27 ezer felvétele egyikének részlete: a Gladys nevű hurrikán 725 km átmérőjű felhőzete az Atlanti-óceán felett, 1964. szeptember 18-án. A kép az infravörös tartományban készült, ahol a felhőzet alacsonyabb hőmérsékletű teteje sötétebbnek látszik, míg az óceánfelszín világosabb. A módszer lehetővé tette a felhőzet megfigyelését az éjszakai féltekén is. (Kép: NSIDC / CIRES Nimbus Data Rescue Project)

A Nimbus műholdak a hurrikánok nappali és éjszakai megfigyelése mellett adatokat szolgáltattak a hosszabb időtávú meteorológiai előrejelzésekhez, az ózonréteg első globális felméréséhez, az óceáni fitoplankton vizsgálatához, mérték a légkör különböző magasságban húzódó rétegeinek hőmérsékletét.

A második kép ugyancsak egy trópusi vihart ábrázol, de jó fél évszázaddal később, 2014. október 10-én, és a természeteshez közeli színekben. A Vongfong tájfun a Csendes-óceán nyugati felén épp Japán felé halad. A felvételt a NASA Terra műholdjának MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) műszerével készítették. A már nem új, 1999-ben indított Terra földmegfigyelő holdon repülő, több hullámsávban érzékeny képalkotó berendezés felszíni felbontása (egy képpont mérete) 250 méteres. Ez közel 70-szer finomabb annál, mint amire a Nimbus-1 volt képes.

(Kép: Jeff Schmaltz / LANCE MODIS Rapid Response Team / NASA GSFC)

Nemrég a hó- és jégborításra vonatkozó kutatásokkal foglalkozó amerikai intézet (National Snow and Ice Data Center, NSIDC) és a NASA Goddard Űrközpontjának munkatársai felkutatták a Nimbus műholdak archív felvételeit, hogy a modern tudományos kutatások számára is elérhetővé tegyék a korabeli adatokat. A 35 mm-es filmtekercseken tárolt negatívokat számítógépbe olvasták, digitalizálták, több mint negyedmillió felvételt téve közkinccsé.

Kapcsolódó cikkek:
50 éve kezdődött a műholdas meteorológia

Kapcsolódó linkek:
A Nimbus öröksége (NASA EO)