A sarkvidéki telek idejére sem kell már lemondani a műholdas távérzékeléssel készült felvételekről.
A kutatók 2012 nyarán is különös érdeklődéssel figyelték az Északi-sarkvidéket, hiszen a tengeri jégtakaró ismét rekordot döntő mértékben zsugorodott. Egy ilyen jelentős olvadást hozó nyár után fontos lenne minél többet megtudni arról, hogyan hízik vissza a jég a tél folyamán. Csakhogy ez idő alatt az Északi-sarkvidéken beköszönt az állandó sötétség, így a hagyományos optikai műholdas érzékelőkkel megfigyelhetetlenné válik a táj. Radaros távérzékelést ugyan még ilyenkor is tudnak alkalmazni a Föld körül keringő űreszközökkel, de ennek a felszíni felbontása gyengébb.
Szerencsére 2011 végén pályára állt a NASA Suomi-NNP műholdja, amely alacsony, a pólusok fölött húzódó pályáról vizsgálja a Földet. Egyik fő műszere, a VIIRS (Visible Infrared Imaging Radiometer Suite) különleges abból a szempontból, hogy a sötétben is „jól lát”. Érzékeny éjszakai üzemmódjában a zöldtől a közeli infravörösig terjedő hullámsávokban gyűjt adatokat, és szükség esetén ki tudja szűri a zavaró fényeket, például a városok, az erdőtüzek, a sarki fény, vagy a közvetlen visszavert holdfény hatását.
A VIIRS látványos éjszakai képeiből korábban már mi is mutattunk be néhányat, például az Isaac nevű hurrikán felhőzetéről, vagy a civilizáció nyomában kialakuló városi fényekről. Az éjszakai képeknek ugyanakkor a sarkvidéki jég tanulmányozásában is hasznát vehetik.
Az Északi-sarkvidék egy részlete éjszakai műholdfelvételen, Alaszkától és Oroszországtól északra, 2012. október 30-án. A legsötétebb részek nyílt vízfelületre utalnak. Jobbra lent, Alaszka északi partjainál (North Slope) a fényes folt mesterséges eredetű. (Kép: Jesse Allen, Robert Simmon / NASA / NOAA / DoD)
A fentihez hasonló képekhez a gyér, de a VIIRS számára még mindig elegendő megvilágítást elsősorban a Hold szórt fénye és a magaslégköri fénylés adja, de hozzájárul a Naprendszer bolygóközi porán szóródó állatövi fény, sőt a Tejút csillagainak halvány fénye is. A felvételek alapján a szakemberek meg tudják különböztetni a jeget, a havat, a felhőzetet, és követni tudják azok változásait – épp akkor, amikor a gyors és érdekes dolgok történnek a sarkvidéken. Ezzel jól kiegészíthetők az Egyenlítő fölött, geostacionárius pályán levő meteorológiai műholdak mérései. Ezek az űreszközök a sötétségen túl a magas földrajzi szélesség miatt sem tudják jól megfigyelni a sarkvidéki régiókat. A Suomi-NPP éjszakai műholdfelvételei eddig már „bevetették” a tengeri jég mozgásának, az Alaszka környéki tengeráramlásoknak, sőt még hajók mozgásának a megfigyelésére is.
Ugyanannak a VIIRS felvételnek egy másik részlete, amelyen a Vrangel-sziget (középen fent) és az Ázsiát és Észak-Amerikát elválasztó Bering-szoros (jobbra), valamint a Csukcs-tenger fölötti felhőzet mintázata is jól kivehető.
Ezzel a télies hírrel kívánunk minden kedves olvasónknak boldog, sikeres új esztendőt 2013-ra. Nem mintha sötéten látnánk a jövőt! Ellenkezőleg: bízunk abban, hogy az elkövetkező év fontos előrelépést hoz a hazai űrtevékenységben, és közelebb kerülünk az Európai Űrügynökséghez való csatlakozáshoz is.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Jégolvadás az Északi-sarkvidéken
Amerikai poláris földmegfigyelő hold
Az új amerikai műhold első képe
A VIIRS „szemével” a Föld
Hurrikán éjjel és nappal
Az olimpia helyszínei az űrből – éjjel
A Koreai-félsziget éjjel
Sziget Szibéria szomszédságában
Az Északi-sarkvidék megfigyelése az űrből, sötétben (NASA EO)
A NASA gamma-tartományban érzékeny űrtávcsövével a földi légkör villámtevékenysége során létrejövő rövid gamma-kitöréseket is eredményesen lehet vizsgálni.
