Az előre meghatározott rend szerint Buzz Aldrin csak azután léphetett a felszínre, hogy a parancsnok felderítette a leszállóhelyet és biztonságosnak ítélte. Negyed óra múltán most Aldrinon volt a sor.
T + 109:43:15
Time Magazine különkiadás 1969. július 21.
Armstrong már jó pár perce a felszínen dolgozik. Először meg kellett szoknia a környezetet, a mozgást, meg kellett vizsgálnia, hogy az Eagle biztonságosan áll-e a felszínen. Az első percek szinte úgy teltek, mint amikor a csecsemő ismerkedik a világgal.
– Felnézek a holdkompra…Pontosan az árnyékában állok és Buzz-t látom az ablakban. Mindent nagyon tisztán lehet látni. A megvilágítás elég, fények, fényvisszaverődések vannak a holdkomp előtt, és minden nagyon tisztán látható.
– A mozgás sem tűnik nehéznek – ahogy vártuk. Még talán könnyebb is, mint az egyhatod g szimulációkon volt, amit odalenn a Földön próbáltunk mindenféle szituációkban. Abszolút semmi problémám nincs a járással.
– A leszálló hajtómű nem vágott semmilyen krátert maga alatt. Talán ha egy lábnyi hatását látom a talajon. Gyakorlatilag egy teljesen sík helyen szálltunk le. Látom is némi jelét a hajtóműtől induló anyagkivetődések sávjainak, de ezek nagyon jelentéktelenek.
– Ez is nagyon érdekes. A felszín nagyon laza, de itt is, ott is, ahogy megbökdösöm a mintavevővel, rögtön nagyon kemény rétegbe ütközöm.
– Igencsak messzire lehet hajítani a dolgokat idefenn.
Az ismerkedés és már-már gyermeki felfedezés közben a parancsnok biztonsági mintát vett (hogy akkor is legyen némi holdkőzet a kezünkben, ha valami miatt idő előtt vissza kéne menni a holdkompba). Mikor ezzel végzett, a holdkomp pilótájára került a sor, hogy csatlakozzon a parancsnokához a holdfelszínen.
Aldrin is lábbal előre kihátrált a kabinból, majd viszonylag könnyedén lemászott a létrán. Végül megállapodott ő is a leszállótalpban, aztán lelépett és körülnézett:
Béla Dancsó
Kapcsolódó cikkek:
– Varázslatos sivárság.
Holdra szállunk!
Lépés vagy ugrás? Nézőpont kérdése... Egy ember járkál a holdfeszínen!
