Nemzetközi űrbiztonsági programot koordinál az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Űrkutató Csoportja.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Űrkutató Csoportja vezeti a Horizon Europe támogatásával induló FARBES projektet, amelyben földi mérési adatokon alapuló előrejelzéssel segítik a műholdak és űreszközök zavartalan működését. A munkában öt európai és egy észak-amerikai intézmény vesz részt.
A napkitörések és a földmágneses viharok hatására a Föld felsőlégkörébe töltött részecskék és plazma sodródik a napszélből. Ezek a kis vagy közepes energiájú részecskék a sugárzási övekben nagy energiára tesznek szert az ott lezajló hullám–részecske kölcsönhatásokban és „csapdába esnek” a földi mágneses térben. Amíg a csapdában vannak, komoly veszélyt jelentenek a műholdak és űreszközök elektronikájára. Nagyon fontos, hogy a kutatók előre tudják jelezni, mennyi ideig tart, amíg ezek a nagyenergiájú részecskék kiszóródnak a csapdából. A mágneses viharok a Nap dinamikája következtében rendszeresen, bár nem szabályos időközönként megtörténnek.
Fantáziarajz a Földet körülvevő Van Allen-féle sugárzási övekről. (Kép: NASA / Goddard Space Flight Center / Scientific Visualization Studio)
„A műholdoperátorokat azonban elsősorban nem az érdekli, hogy mikor lesz mágneses vihar és mikor keletkeznek nagyenergiájú részecskék, hanem az, hogy ha már itt a 'baj', az meddig tart: egy óráig, fél napig vagy két napig” – magyarázza Lichtenberger János professzor. Az adott időintervallumban a műholdakat alapállapotba kell kapcsolni, ilyenkor a hibás műveletek esélye lényegesen alacsonyabb, a kikapcsolt műhold azonban nyilván veszteséges az üzemeltetőknek, ezért a cél a veszteségek minimalizálása: a műhold csak addig maradjon kikapcsolva, amíg az a biztonsága szempontjából feltétlenül szükséges.
A folyamat előrejelzéséhez valós idejű műholdas mérések kellenek – azaz kellenének, mert jelenleg nincs ilyen műhold. „Nemzetközi konzorciumunk éppen ezért földi mérésekre alapozva készít olyan előrejelzéseket, amelyek nem a finom részletekre koncentrálnak, hanem a már említett veszélyes periódusok időtartamát becslik meg sugárzásiöv-modellek segítségével” – teszi hozzá az ELTE professzora.
A sugárzásiöv-modellek kulcsparamétereit földi mérésekből származtatják. Ezekben a mérésekben több évtizedes tapasztalattal rendelkezik az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Űrkutató Csoportja. Korábban kiépítettek egy olyan globális mérőhálózatot (AWDANet), amelyben a felsőlégkör és a plazmaszféra elektronsűrűséget a villámok által keltett jelek (ún. whistlerek) segítségével mérik. A hálózat olyan természetes eredetű rádiójelek vételére is alkalmas, melyeknek erőssége a sugárzási övek modelljeinek egyik fontos bemeneti paramétere.
A csoport irányítja a korábbi Eötvös Loránd Geofizikai Intézet által létrehozott európai mágneses mérőhálózatot (EMMA), amelynek mérései – más frekvenciatartományban – szintén a sugárzási övek modelljeinek fontos bemeneti paraméterei.
Az említett földi mérőhálózatokat a PLASMON FP7-es pályázatban – amelyet szintén az ELTE koordinált – fejlesztették tovább. A most induló FARBES projekt célja a plazmaszféra és a sugárzásiöv-modellek operatív alkalmazása az Európai Űrügynökség (ESA) űrbiztonsági programjában. A FARBES indulását a Horizon Europe támogatja, a projekt összköltségvetése több mint 850 ezer euró, az ELTE-re eső összeg 242.625 euró. A projektben részt vesz a francia Office National d'Etudes et de Recherches Aérospatiales, a brit British Antarctic Survey, a Cseh Tudományos Akadémia Felsőlégkörfizikai Intézete, az athéni Nemzeti Egyetem és az észak-amerikai New Mexico Consortium. (Forrás: ELTE) Kapcsolódó cikkek:
Plazmaszférakutató hálózat
Űridőjárás-előrejelzés magyar vezetéssel
A változatos Van Allen-övek
Az Artemis-1 startját ugyan máról legkorábban péntekre halasztották, azért érdemes megismerni a Holdhoz hamarosan induló küldetés magyar tudományos vonatkozásait.
