A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) végzett magyar idegtudományi kísérlet eredményei a Scientific Reports folyóiratban jelentek meg.
Az Űrvilág régi olvasói nyomon követhették az ISS-en végzett Neurospat kísérlet kalandos útját a SURE kezdeményezésen elnyert lehetőségtől az ESA Columbus modul várva várt megérkezésén át az Űrállomáson végzett kísérletekig.
A történet újabb, talán nem a legutolsó állomása, hogy a Nature kiadói csoporthoz tartozó Scientific Reports a napokban közölte a kísérlet legfontosabb eredményeit bemutató cikket. Amint arról korábban beszámoltunk, a kísérlet az űrutazás agyműködésre és a mentális teljesítőképességre gyakorolt hatását vizsgálta. Az űrhajósok a térbeli irányok feldolgozását igénylő feladatokat végeztek, miközben az agyi elektromos aktivitást is rögzítették a fejükre helyezett elektróda sapka segítségével.
André Kuipers, az ESA űrhajósa a Neurospat kísérletben. (Kép: ESA / NASA)
Képünkön látszik a laptop képernyőjére szerelt csőszerű nézőke, ami biztosította, hogy a környezet tárgyai ne szolgálhassanak tájékozódási pontként. A fehér heveder lehetővé tette, hogy az asztronauták a lebegő helyzetben végzett kísérlet közben ne ütközzenek neki semminek.
Az űrhajósok 9 alkalommal hajtották végre a feladatokat: három alkalommal az űrutazást megelőzően, két alkalommal az űrutazás alatt és négy alkalommal a visszatérést követően. Míg a viszonyítási alapul szolgáló 7 földi mérésnél a kutatócsoport tagjai segédkeztek, az Űrállomáson az asztronauták csak egy társuktól kaphattak segítséget a bonyolult rendszer összerakásához, beindításához és az elektródák felhelyezéséhez. Hibátlan munkát végeztek, a teljes kísérlet adatvesztés nélkül folyt le.
Az eredmények igazolták az előfeltevéseket; az űrben az asztronauták reakcióideje és a hibázások száma megnőtt, emellett lecsökkentek az akaratlagos és az automatikus figyelemre jellemző agyi elektromos jelek is. Fontos eredmény, hogy az űrben töltött csaknem 2 hónap után sem javult a teljesítmény a küldetés korai szakaszában mért értékekhez képest. Ez ellentmond annak a hiedelemnek, hogy az idegrendszert érintő változások egy-két hét után eltűnnek. A gyengébb teljesítmény egyik oka lehet a súlytalanság következtében létrejövő fejirányú folyadékáthelyeződés, illetve ennek az agyi keringésre gyakorolt hatása, de állhat mögötte a fokozott munkaterhelés és az alvászavarok által okozott fáradtság is. A válaszhoz valószínűleg közelebb visz majd a folyadékáthelyeződést modellező döntött ágynyugalomban végzett legújabb kísérletünk, amelynek része a Neurospat kísérlet egyik feladata is.
A teljes cikk itt olvasható:
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Endre Takács, Irén Barkaszi, István Czigler, Lívia Gabriella Pató, Anna Altbäcker, Joseph McIntyre, Guy Cheron & László Balázs: Persistent deterioration of visuospatial performance in spaceflight. Scientific Reports 11, 9590 (2021)
Magyar agykutatók kísérlete a Nemzetközi Űrállomáson
Magyar kísérletsorozat az Űrállomáson
A magyar kísérlet első napja az Űrállomáson
Neurospat: folytatás az ISS-en
Neurospat kísérlet „újratöltve”
Magyar kísérlet is volt januárban az űrállomáson
Ágyban a tudományért!
Agyműködés súlytalanságban (ELKH TTK)
Kevesen mondhatják el az eddig startra várók közül, hogy minden esemény a tervezett időpontban történt. A SMOG-1 is beállt a sorba, vagyis kétszer került sor a start időpontjának megváltoztatására.
