A legutóbbi ENSZ ülésszakon a magyar dozimetriai eredmények közül a magaslégköri ballonokon és rakétán az elmúlt években végzett mérések eredményeit mutatta be az MTA EK munkatársa.
Az ENSZ Világűrbizottság Tudományos és Technikai Albizottsága idei ülésszakán három szakmai előadás hangzott el az űrtevékenység hosszú távú fenntarthatósága napirendi ponthoz kapcsolódóan. Ezek egyikét Zábori Balázs (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) tartotta „A kozmikus sugárzásra vonatkozó legújabb magyar kutatási eredmények a sztratoszférában ballonokon és rakétákon végzett mérések felhasználásával” címmel.
A világűrben használt magyar doziméterek és „bevetéseik” összefoglalója.
Zábori Balázs előadása bevezetésében áttekintette az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjában (és jogelődében, a KFKI Atomenergia Kutató Intézetében) évtizedek óta folyó dozimetriai munka eszközeit és azt, hogy ezek az eszközök milyen kísérletek keretében jutottak fel a világűrbe. A sor szívet melengetően hosszú, a Szaljut–6 fedélzetén 1980-ban Farkas Bertalan által használt Pillétől a legkorszerűbb TRITEL kombinált dózismérőig. Nemcsak a világűrben lehet azonban hasznos dozimetriai méréseket végezni, hanem ballonokkal vagy rakétákkal a sztratoszférába juttatott műszerekkel is.
A Pille műszer lelke az üvegburába helyezett, a sugárzást elnyelő kristály (jobbra fent), az MTA EK legkorszerűbb dozimétere, a TRITEL (balra), valamint a nyomdetektorok és mérési eredményeik.
A ballonkísérletben a sztratoszférába emelt műszer a tervező szoftver megjelenítésében és a valóságban.
A ballonok jellemzően 25–30 km magasságig jutnak fel, ahol 4–8 óra hosszat lebegnek, miközben átlagosan 5 m/s sebességgel sodródnak. Mintegy 200 kg hasznos teher magasba emelésére képesek, ebben kaphatnak helyet alkalmanként dozimetriai kísérletek. A ballonokon végzett kísérletekkel a magasság függvényében mérték a kozmikus sugárzás erősségét. Fontos eredmény, hogy 25 km magasban már lényegében ugyanakkora a kozmikus sugárzás okozta dózis, mint az ISS repülési magasságában. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy a repülőgépek 10 km közüli repülési magasságában a szintén a kozmikus sugárzás hatásából eredő dózis körülbelül harmincszor akkora, mint a földfelszínen. Kimérték a sugárzás anizotrópiáját is, megállapították, hogy a zenit irányából érkező sugárzásnak alacsonyabban van a maximuma, mint a horizontális összetevőnek.
25 km magasban már lényegében ugyanakkora a kozmikus sugárzás okozta dózis, mint az ISS repülési magasságában.
A ballonkísérleteket a svédországi Kiruna közelében lévő ESRANGE központból hajtották végre. Ugyaninnen indulnak a REXUS program keretében a rakétakísérletek, amelyek egyikén szintén alkalmuk volt méréseket végezni. A rakétán azonban csak egyféle műszerrel, egy Geiger–Müller-számlálóval mértek.
A REXUS rakétakísérletben a rakétában elhelyezett dózismérő.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
ENSZ űr-albizottsági ülés
Véget ért az ENSZ-ülés
ELSŐ KÉZBŐL: Rakétán repült a REM-RED
REM-RED
TECHDOSE – újabb magyar ballonkísérlet a svéd űrbázisról
Tizenkét év – harminc bevetés az űrben
Tizenkét év – harminc bevetés az űrben (2. rész)
Az ENSZ Világűrbizottsága
A Világűrbizottság tagállamai (interaktív térkép és a belépés éve szerinti felsorolás)
Előadás az ENSZ ülésszakon – Zábori Balázs
MTA Energiatudományi Kutatóközpont
Egy sorozat folytatása: február 25-26-án a második nemzetközi konferenciát tartották Budapesten az űrkutatás tudományos, technikai és oktatási vonatkozásairól. 
