12 dolog, amit nem tudtál a Galileóról (1. rész)

Az európai Galileo navigációs rendszer a világ legpontosabb helyeghatározó szolgáltatását nyújtja, azonban a műholdak felépítése és működése meglehetősen összetett és sok különböző technológiától függ.

Íme 12 dolog, amit valószínűleg nem tudtál róluk:

1. Fiat Panda méretű műholdak A globális jellefedettség ellenére minden műhold rendkívül kicsi. A 2,5 m × 1,2 m × 1,1 m-es méretükkel, termetükben és alakjukban is leginkább a jól ismert angliai telefonfülkékhez hasonlítanak. Ugyanakkor összehasonlították a tömegüket a ma elérhető legkisebb autóéval, a Fiat Pandáéval is, és a Galileo műholdak még hajtóanyagukkal együtt is valamivel könnyebbek ezeknél a típusú járműveknél, megközelítőleg 725 kg tömegűek.

A Galileo első generciós műholdjainak utolsó sorozatát (Batch-3) nemrég kezdték el pályára állítani. A képen az egyik ilyen műhold látható az Európai Űrügynökség (ESA) technológiai központjának (ESTEC) elektromágneses tesztkamrájában. (Kép: ESA / P. Muller)

2. Földhöz kötve

Minden Galileo műhold rendelkezik a fő, L-sávú, 1,4 m átmérőjű navigációs antennával, amely továbbítja a jeleket a Földre. Ezt az antenna felett elhelyezkedő infravörös érzékelők segítségével folyamatosan a Földhöz irányítva tartják, tájolásához lényegében a Föld légkörének hőjét és a mélyűr hidegének kontrasztját használják fel.

Egy Galileo műhold modellje a németországi Oberpfaffenhofenben található irányító központban, a felénk néző oldalán a navigációs antennával, alatta a SAR antennával. (Kép: GSA)

3. Életek mentése az űrből

A navigációs antenna alatt egy kisebb hatszögletű antenna helyezkedik el, amely hat kiálló elemet tartalmaz. Ez a Galileo Search and Rescue (SAR), azaz a Galileo kereső és mentő szolgáltatásához használt antennája. Észleli a vészjelzőkön leadott segélyhívó jeleket és továbbítja azokat egy földi állomásra, hogy a segítséget nyújtó szolgálatok kevesebb mint 5 perc alatt értesüljenek az eseményről és elindulhassanak a bajba jutottak megsegítésére. A szolgáltatással a jeladó helyzetét 1-2 km-es pontossággal lehetséges behatárolni és a segítségre szorulók is visszajelzést kapnak, hogy a mentőcsapatok már úton vannak. A Galileo ezen szolgáltatásával évente több mint 2000 életet is megmenthet.

4. Hajtóműfúvókák a műhold tetején

A műholdak tetejének mind a négy sarkán egy-egy hajtóműfúvóka helyezkedik el, melyeket egy központi tartályból hidrazin táplál. Ezeket a hajtóművelet a hordozórakéta végfokozatától való elválást követően a végső pálya kialakításához használják, valamint később különbőző kisebb manőverek végrehajtásához.

5. Órák az árnyékos oldalon

A műholdak fényvisszaverő panelekkel borított talpát, ahol a Galileo műholdak négy atomórája található, mindig napfénytől védve kell tartani. A műholdfelületek napos és árnyékos oldalai között a hőmérsékelti különbség több mint 200 °C is lehet. A cél viszont, hogy ezeket az órákat stabilan maximum 20 °C-os üzemi hőmérsékleten tartsák és a hőingadozás a 0,5 °C-ot ne haladja meg. Az újabb Batch-3 műholdakat a korábbi műholdakhoz képest további sugárzásvédelemmel szerelték föl stabilitásuk növelése érdekében.

6. Pontos idő

A műholdakon a rendkívül pontos fő hidrogén mézer atomórák mellett két független rubídium atomóra is működik. A földi kiegészítő rendszerrel együttműködve a hidrogén mézer órák pontatlansága mindössze a másodperc néhány milliárdod része, vagyis 3 milliárd év alatt csupán 1 másodperc. A kevésbé pontos rubídium órák esetén is csak 3 másodperc 1 milliárd év alatt.

(Folytatjuk!)

(Együttműködő partnerünk: Galileo blog, Lechner Tudásközpont, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium)

Kapcsolódó cikkek:
Két új Galileo
10 éves a Galileo
A Galileo válaszol is a segélykérésekre
A rendszer lelke: hiperpontos órák
12 dolog, amit nem tudtál a Galileóról (2. rész)

Kapcsolódó linkek:
12 érdekesség a Galileo műholdakról (ESA)