Szeptember 6-án szavazott az Európai Parlament arról a rendelettervezetről, amely a Galileo műholdas navigációs rendszer kiépítésének és üzemeltetésének jogszabályi hátterét hivatott megteremteni.
A tervezet Barsiné Pataky Etelka néppárti képviselő jelentésén alapul, aki elmondta: az eredetileg tervezett 2008-as időponttól legfeljebb részlegesen kezdheti meg működését a rendszer, mivel a koncessziós szerződés megszövegezése (az új technológiával járó bizonytalanságok miatt) nagyon lassan halad.
Az illetékes uniós ügynökség, a Galileo Joint Undertaking június végi döntése értelmében a két, utolsó fordulóba jutott rivális (az iNavSat és az Eurely) közösen valósíthatja meg a projektet, mivel ajánlatukat teljesen egyformának találták. Barsiné Pataky Etelka úgy véli, hogy 2010 és 2012 körül válhat teljes körűvé a gazdaság számos területét forradalmasító műholdas helymeghatározó szolgáltatás.
Magyarország egyébként sajnálatos módon nem vehet részt a Galileo technológiai megtervezésében, mivel az ország (a borsos tagdíj miatt) nem tagja az Európai Űrügynökségnek (ESA). A néppárti képviselő asszony mindazonáltal úgy véli, a hazai cégek számára is nagy lehetőségeket kínál a műholdas navigációs technológia, hiszen annak alapján számos, nagy hozzáadott értékű szolgáltatás indítható. A politikai vezetésnek is fel kellene ismernie a Galileóban rejlő lehetőségeket, és azokat aktívan propagálnia kellene az üzleti szféra felé, teszi hozzá Barsiné Pataky Etelka.
A jogalkotással párhuzamosan egyébként a technikai előkészületek is gőzerővel haladnak. Tegnap vált ismertté, hogy a Galileo földi kiszolgáló központjának prototípusát a LogicaCMG fogja elkészíteni, az Európai Bizottság pedig a múlt héten bejelentette, hogy még az idén pályára állítják a rendszer első műholdját. A Galileo összesen harminc szatellitből, továbbá átjátszóállomások hálózatából és egy vagy több irányító központból fog állni; ezek segítségével lehetőség lesz arra, hogy a rendszerhez (mobiltelefonjuk vagy más eszköz segítségével) kapcsolódó földi felhasználók egyméteres pontossággal meghatározzák földrajzi helyzetüket.
A Galileo az első olyan nagyszabású uniós beruházás, amely a közszféra és a magánszféra együttműködésében fog megvalósulni. A beruházás költségét Brüsszel 3,2 milliárd euróra becsüli, és nagyjából ekkora (3,4 milliárdos) összeget számolt a PricewaterhouseCoopers (PwC) is, amely 2003-ban adott ki megvalósíthatósági tanulmányt. Ez nagyjából 150 kilométer autópálya építésének költségével egyenlő, tehát a műholdas rendszer egyáltalán nem tekinthető drágának, vélik Brüsszelben.
A koncessziótulajdonos várható bevétele a beruházási költség 4,6-szorosát is elérheti, ez kiemelkedően magas jövedelmezőséget jelent az infrastrukturális projektek viszonylatában. A működés harmadik évében, 2010-ben 66 millió, 2020-ban viszont már 500 millió eurós bevételre számíthat a magánberuházó, akinek pénzforgalmi egyenlege legkésőbb 2011-től pozitívvá válik, számítja a PwC. Az igazi haszon azonban nem egy cégnél, hanem a gazdaság számos szereplőjénél jelenik majd meg. A Galileo legalább 100 ezer álláshelyet teremthet. A földi központ helyéről még nem született döntés; a legesélyesebb pályázók között a franciaországi Toulouse-t és a walesi Cardifft emlegetik.
Forrás: galileo.ihm.hu
Romano Prodinak kellett beavatkoznia egy egyre jobban elmérgesedő vitába, mely a két jelentős európai gazdasági és űrkutatási hatalom között robbant ki arról, hogy mely ország legyen a Galileo program zászlóvivője.
