Mindenkit lázban tart az első űrrepülés híre. Most nyilvánosságra került a repülés leírása is, amelyet az alábbiakban közlünk.
Élet és Tudomány, 1961. április 13.
A startot reggel 10:07-re (magyar idő szerint 7:07-re tűzték ki), az előkészületek miatt azonban a nap az űrhajósok számára sokkal korábban kezdődött. A reggelit, beöltözést követően egy busz szállította az űrhajóhoz Jurij Gagarint és dublőrét, German Tyitovot. Az űrhajós közel három órával a start előtt, 7:10-kor foglalta el a helyét a kabinban. Ekkor kapta meg a hivatalos hívójeleket Gagarin. Az űrhajóst „Kedr” (Cédrus v. Szibériai fenyő) hívójellel szólították rádión, az űrhajónak pedig a Lasztocska (Fecske) nevet választotta az űrutazó. Az irányítás Zarja-1 (Hajnal-1) néven jelentkezett a rádióban.
Az előkészületeket követően a tervezett időben megtörtént a start, feldübörögtek a Vosztok-rakéta hajtóművei. A repülésvezető diktálta a műveleti sorrendet:
A gyorsításban 119 másodperc után történt az első esemény, a Vosztok négy segédrakétája elfogyasztotta az üzemanyagot és leváltak. Innentől csak a centerhajtóművek gyorsítottak tovább. 300 másodperc után a centerhajtóművek is elfogyasztották a kerozint és az oxigént, levált a főfokozat. Közben levált az űrhajót borító védőborítás, amely a sűrűbb légrétegekben védte az űrkabint a súrlódás hőhatásaitól. Az űrhajós ekkor nézhetett ki először Vzor (Nézőke) nevű periszkópján.
A start után 676 másodperccel jelentette az űrhajós a rakéta végfokozatának leállását és a Föld körüli pályára állás tényét. Az űrhajó még a Szovjetunió szibériai területei felett járt ekkor. Tizennégy percnyi repülés után ért Kamcsatka fölé, és elhagyta a szárazföldet, hogy átszelje a Csendes-óceánt. (A következő szárazföld később Dél-Amerika legdélebbi csücske, a Tűzföld volt.)
Az űrhajósnak ekkor már nem volt közvetlen kapcsolata a fő irányító központtal Bajkonurban, hanem különböző rádiós követőállomások kísérték az útját.
A következő esemény Hawaii fölött történt, a Vosztok-1 berepült az éjszakai félgömb fölé, az űrhajósra rásötétedett. A kapcsolattartáshoz át kellett állnia az URH (ultrarövidhullám) rádiósávról RH-ra (rövidhullámra). 41 perccel a start után Gagarin keresztezte az Egyenlítőt, amelyet a szokásos helyzetjelentéssel „ünnepelt meg” az űrhajós, amint közölte, hogy minden rendben, az űrhajó működése normális.
A Vosztok-1 útvonalának vetülete a Föld térképén. 1: start, 2: napnyugta, 3. napkelte, 4: fékezés, 5: leszállókabin leválása, 6: landolás. (Kép: Wikipedia)
Öt perccel később az irányítás Habarovszkon keresztül üzent vissza, hogy szerinte is minden rendben:
Ekkor egy fontos teszt várt az űrutazóra: ennie kellett, bebizonyítván, hogy képes-e vagy sem enni-inni a súlytalanságban az ember. Közben átrepült a Magellán-szoros felett és belépett az Atlanti-óceán fölé, ahol néhány perc múlva megfigyelhette a helyi napfelkeltét és belépett a nappali félgömb fölé. Tizenöt perc volt már csak hátra a fékezésig. (A Föld körüli pályára álló űrhajó napokig, hetekig képes fenn maradni, ilyen a repülés fizikája; a hazatéréshez, a magasság csökkentéséhez fékezni kell.)
1 óra 6 percnyi repülés után már a moszkvai rádióállomás vette az űrhajó rádiójeleit. Mindössze 15 perc kellett, hogy átrepülje az Atlanti-óceánt, majd Afrika nyugati partjainál, Angola fölé érve megkezdődött a leszállási procedúra. Először az űrhajó egy beépített program alapján felvette a megfelelő helyzetet (a kormányhajtóműveket pontosan a „menetiránnyal szembe” fordították), majd 42 másodpercre beindultak a külön erre a célra szolgáló hajtóművek. A lassuló űrhajó a Fekete-tenger fölött lépett be a Szovjetunió fölé, miközben az űrhajó leszállókabinja és a csak a repüléshez szükséges műszaki egysége elvált egymástól. Gagarin belépett a sűrűbb légrétegekbe, a lassulás egyre nagyobb értékű lett, mígnem hamarosan elérte a 8g értéket, de még ezekben a fizikailag legmegterhelőbb pillanatokban is eszméleténél maradt.
Végül az űrhajó ejtőernyője automatikusan kinyílt és az Engels városka melletti sztyeppén ért földet Gagarinnal. Egyes rosszindulatú nyugati tudósítások meggyanúsították a szovjet szakembereket és Gagarint, hogy nem tett meg az űrhajó egy teljes kört, illetve, hogy a szabályok ellenére az űrhajós nem a kabinban ért földet, hanem hamarabb katapultált és külön ejtőernyővel szállt le, de ezek csak az ilyenkor szokásos „savanyú a szőlő” jellegű akadékoskodások.
Azt azonban senki nem veszi el már Gagarintól és a Szovjetuniótól, hogy meghódították a világűrt.
Dancsó Béla
Április 12-én korunk legnagyobb műszaki, tudományos teljesítményének lehettünk tanúi, amikor a Szovjetunió szakemberei megvalósították a világ első emberrel végrehajtott űrrepülését. A küldetés technikai alapjai már rendelkezésünkre álltak 1957 októbere óta, mivel egy embert szállító űrhajó felbocsátása semmivel sem másabb, mint a Szputynik-1-é volt. Ellenben egy sor orvosi bizonytalanság tornyosult a feladat teljesítése előtt, és kellett egy olyan kabin, ami merőben más, mint az eddig fenn járt űrszondák műszertartályai voltak. Az elmúlt három és fél évben megszületett a Vosztok űrhajó, kifejlesztettek egy még tökéletesebb rakétát, űrhajósokat képeztek ki, hogy most részesei lehessünk a tudományos áttörésnek. De lássuk, hogyan is zajlott le a repülés.
– Segédhajtóművek indulnak… gyújtás… főhajtóművek… FELSZÁLLÁS!
Gagarin egyszerűen nyugtázta a pillanatot:
– Elindultunk.
– A repülés rendben folytatódik. A látás jó. Majdnem mindent látok. Jól eltávolodtam már a kumulusztakarótól. Folytatom a repülést, minden rendben működik – szólt az első jelentés a repülés során. Ezt még két további jelentés követte a Föld körüli pálya eléréséig. Ezek célja inkább az űrhajós állapotának nyomon követése volt, hiszen a kabin műszereinek értékeit az irányító központban is látták a szakemberek, tudták, hogy minden rendben van az űrhajóval.
– Tudtok valamit mondani a repülésről? Van valami mondanivalótok? – vette fel Gagarin a habarovszki rádióállomással a kapcsolatot, akik megnyugtatták, hogy minden rendben, a repülésirányítónak sincs mondanivalója.
– Nr. 33 (Kamanyin tábornok – a szerk.) parancsára kapcsolunk adásra és a következőt kell közöljük: a repülés terv szerint zajlik és a keringés is a számítottak szerinti. Ötven percnyi repülés után hagyta el az űrhajó Új-Zélandot, majd nemsokára elérte Chilét.
– Folytatom a repülést, elértem Amerikát.
Mü jéhali v koszmosze! Jártunk a világűrben!
