Jelenlétüket a NASA Cassini-szondájának adatait elemezve sikerült kimutatni az Enceladus anyagkilövelléseiben.
Az 505 km átmérőjű Enceladus a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdja, de a holdak közül ennek a legfényesebb a felszíne. A képen a bolygókorong jobb széle közelében, közvetlenül a gyűrűk fölött látható. (Kép: NASA / JPL / Space Science Institute)
A Cassini 2004 és 2017 között keringett a Szaturnusz körül, de adatai még ma is tartalmaznak újdonságokat, érdekességeket. A közelmúltban egy nemzetközi kutatócsoport újra elemezte a Cassini adatait, amelyeket 2008. október 9-én, az Enceladus melletti ötödik elrepülése (E5 fly-by) során gyűjtött. A legnagyobb megközelítés idején a porelemző műszerrel (CDA, Cosmic Dust Analyzer) mindössze 6 perc leforgása alatt 1519 repülés közben készített tömegspektrumot vettek fel, miközben a szonda 17,7 km/s sebességgel repült el a hold mellett, mindössze 21 km magasan a felszín fölött, a gázkiáramlások közelében.
A NASA Cassini űrszondájának felvételén jeges víz- és gázsugarak törnek fel az Enceladus belsejéből a hold déli pólusa környékén. A Cassini adatainak új elemzése során olyan szerves vegyületeket azonosítottak, amelyeket korábban soha nem találtak meg a Szaturnusz rendszerében. (Kép: NASA / JPL / Space Science Institute)
Elemzésük során szerves vegyületeket sikerült kimutatniuk az Enceladus belsejéből kilövellő, feltételezések szerint a jégkéreg alatt az egész holdat beborító tengerből származó anyagban. Méghozzá olyan anyagot sikerült megvizsgálniuk, amely néhány perccel korábban még a hold belsejében lehetett. (Korábban erre nem volt lehetőség, az előző alkalmakkor csak olyan anyagot sikerült vizsgálni, amely már hosszabb-rövidebb ideje a hold körüli térségben tartózkodott.) A kutatók eredményeikről a Nature Astronomy folyóiratban október végén számoltak be. Véleményük szerint felfedezésük alátámasztja azt a vélekedést, miszerint a felszín alatti óceán esetleg akár életnek is otthont adhat.
Az 1997-ben indított Cassini a Szaturnusz körüli keringése közben többször elrepült egyes holdak, köztük az Enceladus közelében. A megközelítések során végzett mérések két, az Enceladussal kapcsolatos rejtélyre is magyarázatot adtak: sikerült tisztázni a Szaturnusz halvány E-gyűrűjének eredetét, valamint az Enceladus szokatlan fényességét. Kiderült ugyanis, hogy a mintegy 500 km átmérőjű holdat 25–30 km vastag jégkéreg borítja, a jég jó fényvisszaverő képessége okozza, hogy a hold a vártnál fényesebbnek látszik. Azt is felfedezték, hogy az Enceladus belsejéből a déli pólus térségében látható repedések mentén jeges víz lövell a világűrbe. Bebizonyosodott, hogy ennek az anyagnak egy része alkotja az óriásbolygó halvány E-gyűrűjét. A szonda porelemzőjével az Enceladus mélyén folyó hidrotermális tevékenység nyomait is sikerült kimutatni.
A Szaturnusz E-gyűrűje az Enceladusból kidobódó anyagból áll. Az Enceladus a kép közepén kis fekete pontként látható. (Kép: NASA / JPL / Space Science Institute)
Az E5 közelrepülés során a szonda nagyobb sebességgel repült el a hold mellett, mint a korábbi alkalmakkor, ez lehetővé tette olyan vegyületek azonosítását, amelyeket a korábbi közelrepülések adataiban nem találtak meg. Ezek közül a leginkább figyelemreméltók az észterek (oxigéntartalmú szerves vegyületek), az alkének (telítetlen nyílt láncú szénhidrogének) és az étervegyületek (szerves vegyületek, melyek molekuláiban található olyan oxigénatom, amely két szénatomot/szénhidrogéncsoportot köt össze). Az észterek és az éterek azért érdekesek, mert ezek az élet szempontjából fontos lipidek (többnyire glicerint és zsírsavat tartalmazó apoláris makromolekulák) alkotórészei lehetnek.
Az Enceladusról készült mozaikot a Cassini akkor készített képsorozatából állították össze, amikor a szonda a hold felszínétől körülbelül 26 kilométer távolságban volt. (Kép: NASA / JPL / Space Science Institute)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:



Az Enceladus gejzírjei
Óceán vagy zárványok?
Újabb érv az Europa gejzírjei mellett
Egy jeges hold forró belseje
Szerves molekulák az Enceladusból kilövellő anyagban (University of Washington)
Saturn's moon emits organic compounds (a Stuttgarti Egyetem sajtóközleménye)

Fagyott szénhidrogénekből állhatnak a Titán tavain úszó, néha felbukkanó, máskor eltűnő, titokzatos szigetek.


