Cygnus NG-19

Egy rakétatípus búcsúja és egy amerikai teherűrhajó indítása a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS).

A Northrop Grumman Cygnus teherűrhajója a NASA megbízásából szállít ellátmányt az ISS-re. A Cygnus 19-es számú teherűrhajós küldetése magyar idő szerint augusztus 2-án 2:31-kor startolt az Egyesült Államok keleti partvidékéről, a Virginia államhoz tartozó Wallops-szigetről.

Egy korábbi Antares rakétaindítás közeli képe a Wallops-szigeten fekvő MARS-ról (Mid-Atlantic Regional Spaceport). (Kép: NASA / Aubrey Gemignani)

Az ezúttal a néhai NASA űrhajós Laurel Clark (STS-107 Columbia) tiszteletére elnevezett Cygnus rakományának (ellátmánynak, kísérleti eszközöknek) a teljes tömege több mint 3,7 tonna. A világűrbe került három amerikai CubeSat is, amelyek közül kettő (SeaLion és UtProSat-1) a rakéta második fokozatától válik el nagyon alacsony pályán, a harmadik (DUPLEX) később kezdi meg önálló működését. A teherűrhajó augusztus 4-én érkezik meg az űrállomás közelébe, ahol robotkaros befogását Woody Hoburg amerikai űrhajós vezetésével végzik el, hogy végül a Unity modul Föld felé néző oldalára csatlakoztassák. A felszállított eszközök között van az űrhajók tűzvédelmét szolgáló kísérletsorozat utolsó darabja, egy új ivóvízkezelő berendezés, idegsejtekkel kapcsolatos, a génterápia tesztelésére szolgáló kísérlet, a felsőlégkör plazmasűrűségének mérésére készült berendezés, valamint egy memóriakártya diákok műalkotásaival. A Cygnus teherűrhajó várhatóan októberig marad az ISS-nél, leválását követően szokás szerint megsemmisítik a sűrű légkörben.

Most használták el az Antares rakéta 230+ jelzésű sorozatának utolsó példányát. Az ezt a remények szerint hamarosan felváltó 330-as típus nem tartalmaz majd orosz és ukrán részegységeket. Addig is, amíg az új Antares rakéta nem áll bevetésre készen, a következő három Cygnus teherűrhajós küldetéshez a SpaceX Falcon-9 rakétáját tervezik igénybe venni.

Egy kis Antares-történelem. Az eredetileg Taurus néven szereplő hordozóeszköz fejlesztése az Orbital Sciences cégnél (ma a Northrop Grumman része) kezdődött. A 100-as sorozatszám alatt készült rakéták első fokozatát a szovjet időkből megmaradt, az oroszoktól az 1990-es évek közepén megvásárolt NK-33 (átalakítás után AJ-26) hajtóművek működtették. Ezeket az amerikai Aerojet Rocketdyne cégnél jelentősen felújították és modernizálták. A hosszú fejlesztési folyamat lezárásaként az első Antares egy évtizeddel ezelőtt, 2013 áprilisában mutatkozott be, rajta még csak egy tömegmakettel. Utána három alkalommal sikeresen indított egy-egy Cygnus teherűrhajót (Orb-D1, Orb-1 és Orb-2, rendre 2013. szeptember, 2014. január és július). A kezdeti sikereknek az Orb-3 indítás vetett véget, amikor 2014 októberében a felemelkedő rakéta a hasznos terhével együtt látványos robbanásban megsemmisült.

Az AJ-26 hajtóművek ideje lejárt, a következő, 200-as sorozatba RD-181 hajtóműveket építettek be – ugyancsak Oroszországból. Az új hajtóműpárral a rakéta tolóereje mintegy 20%-kal megnőtt, lehetővé téve a továbbfejlesztett és nagyobb rakományt felvinni képes teherűrhajók (Enhanced Cygnus) felbocsátását is. 2016 októbere és 2019 áprilisa között öt darab 230-as sorozatú Antares öt Cygnus indítása révén összesen 15,8 tonna rakomány eljuttatásában segédkezett az ISS-hez.

Az Antares rakéra első fokozatát alkotó két orosz gyártányú RD-181 hajtómű a 2017. novemberi indítás előkészületei során. Az orosz hajtóművek és az ukrán összeszerelésű első fokozatok a később kitört háború és az azt követő gazdasági szankciók miatt szerencsétlen választásnak bizonyultak... (Kép: Elliot Severn / AmericaSpace)

A következő fejlesztés, az Antares 230+ – egészen mostanáig használt – eredménye 2019 novemberében mutatkozott be (Cygnus NG-12 start) és a mostanival együtt összesen nyolc teherűrhajós küldetést indított a Wallops-szigetről. Az Antares 230+ változata lényegében azonos volt a 230-assal, de néhány fejlesztés révén némileg tovább tudták növelni a pályára állítható tömeget.

A következő Cygnus teherűrhajók indítására tehát más szolgáltatótól, a SpaceX-től vásárolnak lehetőséget. Nem ez az első hasonló eset a Cygnusok történetében, hiszen a 2014-es Orb-3 baleset után Atlas-5 rakéták használatával vészelték át a Antares 230-as sorozatának munkába állásáig eltelő időszakot (OA-4, OA-6 és OA-7 repülések, rendre 2015. december, 2016. március és 2017. április).

Kapcsolódó cikkek:
Antares: sikeres hajtóműteszt
Antares: sikeres első indulás
GYORSHÍR: Repül a Hattyú
Cygnus Orb-3: látványos robbanás...
Ez az Antares nem olyan Antares...
Cygnus NG-12
Cygnus NG-18

Kapcsolódó linkek:
Az Antares rakéták történetéről (America Space)
A Cygnus NG-19 indítása (Spaceflight Now)