Bajban a SMAP

A talajnedvesség feltérképezésére készült amerikai műhold fő műszere mindössze két hónapnyi munka után felmondta a szolgálatot.

A SMAP (Soil Moisture Active Passive) január 31-én állt alacsony (685 km magasan húzódó) Föld körüli pályára Kaliforniából. A 916 millió dolláros földmegfigyelő műhold kitűzött feladata az volt, hogy minden eddiginél pontosabban és nagyobb felbontással felmérje bolygónk szárazföldjein a talaj felső néhány centiméteres rétegének nedvességtartalmát, illetve folyamatosan figyelje annak időbeli változásait. Amint a nevében az A és P betűk is jelzik, fedélzetén kétfajta mérőberendezést helyeztek el. A P a passzív mikrohullámú sugárzásmérőre utal, amely a földfelszínről ebben a tartományban kisugárzott természetes jeleket detektálja. Felszíni felbontása kb. 40 km-es. Hasonló elven működő műhold egyébként Európából is indult, a 2009 óta dolgozó SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity).

A SMAP igazi újdonsága az A betű mögött meghúzódó aktív, L-sávú radarjeleket kibocsátó és a felszínről visszaszórt jeleket detektáló berendezés volt. Ennek segítségével érték el sokkal finomabb, a két berendezés adatainak kombinálásával 9-10 km-es felbontást. Ez a műszer ment tönkre július 7-én, miután csak két hónapon át tudott a rendszeres adatgyűjtésben részt venni. A műhold irányítói hosszú hetekig küzdöttek a megmentéséért, sikertelenül. A hiba az 500 W-ot meghaladó teljesítményű radarimpulzusok előállításához szükséges erősítőben keletkezett, s az elektronikus alkatrészből a fedélzeten nincs tartalék.

A SMAP műhold a Föld körül. (Fantáziakép: NASA / JPL-Caltech)

Szerencsére a passzív sugárzásmérő továbbra is működik, így a SMAP nem marad haszontalan. Most próbálnak számára további alkalmazási területeket is keresni, mint például a tengervíz sótartalmának mérése. A pontosabb és nagyobb felbontású mérésekre képes aktív radar azonban hiányozni fog, hiszen a két berendezés méréseinek kombinálásával szerettek volna többet megtudni a földi víz körforgásáról, a talaj felső rétegében tárolt nedvesség és a klíma változásának összefüggéséről. Az adatok alkalmazási területei között az aszályok és árvizek előrejelzése, mezőgazdasági termésbecslés is szerepelt. A két hónapnyi működés természetesen nem elég a hosszabb távú változások kimutatásához, de arra legalább elegendő lesz, hogy a kutatók megtudják, mire számíthattak volna – ez segíthet a jövőbeli talajnedvesség-felmérő műholdak tervezéséhez.

A 6 méteres átmérőjű, az indítást követően az űrben sikeresen kibontott forgó antennával felszerelt SMAP májusban kezdte el a rendszeres szolgálatszerű méréseket. Élettartamát eredetileg 3 évre tervezték.

Kapcsolódó cikkek:
Aktív, passzív, és lasszózik
Pályán a SMAP
2017-ig marad az európai „vizes műhold”

Kapcsolódó linkek:
A SMAP aktív radarjának meghibásodása (Spaceflight Now)