Az utóbbi napokban megkülönböztetett „médiafigyelem” kísérte a kiszolgált amerikai távérzékelő műhold irányítatlan belépését a légkörbe. A dolog megtörtént, s ahogy várható volt, nem lett belőle semmi baj.
Az amerikai űrhivatal mindent megpróbált megtenni azért, hogy megfelelően tájékoztassa a világ közvéleményét a kb. 6 tonnás műhold pályafutásának várható végéről. Az UARS (Upper Atmosphere Research Satellite) nevű űreszköz 1991-ben, a Discovery űrrepülőgépből kibocsátva indult, s 2005-ig volt aktív, sikerrel kutatva a felsőlégkört, alacsony Föld körüli pályáról. Jelentős tudományos eredményeket ért el például a magaslégköri ózonnal kapcsolatban. 2005-re azonban elfogyott a hajtóanyaga, kikapcsolták. Szerepét időközben átvették új, korszerűbb berendezésekkel repülő mesterséges holdak. Azóta fokozatosan egyre csökkent a pályamagassága, mígnem mostanra elért a légkör sűrűbb tartományaiba, s a fékeződés miatt megsemmisült.
A műhold 1991-ben, még teljes épségben és „fiatalon”, az űrrepülőgépről való indítása közben. (Kép: NASA MSC)
Az ijedelmet az okozta, hogy a műhold túlságosan nagy volt, nem semmisült meg maradéktalanul a zuhanás közben. Az előzetes modellszámítások jóslatai szerint 20-30 darab túlélhette a légkörön át tartó tüzes utat, s elérhette a Föld felszínét. A darabok össztömege mintegy 500 kg lehetett, és egy kb. 800 km-es kiterjedésű területen szóródhattak szét. A becslések szerint mindössze 1:3200 volt az esélye, hogy bármiféle emberi sérülést okozzanak a lezuhanó darabok. Mivel a műhold maradványai 57° déli és 57° északi szélesség között bárhol földet érhettek, a tömegtájékoztatás természetesen felkapta, néhol kicsit ki is színezte a hírt. Akinek tehát rettegni, esetleg az egész űrtevékenységet kárhoztatni volt indíttatása, az most kedvére megtehette. Természetesen nem volt száz százalékig kizárható, hogy valakinek a fejére esik egy műholdalkatrész – ezért is adott ki elővigyázatosságból figyelmeztetést a NASA. De egy adott emberre vetített kockázat kevesebb mint egy tízbilliomod (!) résznyi volt. Ezzel az élet más, sokkal veszélyesebb területein – például a közlekedésben – bizony örömmel kiegyeznénk. (Összehasonlításul: az ötös lottón egy szelvénnyel telitalálatot elérni sok-sok nagyságrenddel valószínűbb: „csak” kb. egy a 44 millióhoz...)
A NASA közölte, hogy az UARS műhold darabjai magyar idő szerint szeptember 24-én (szombaton) reggel 6 és 7 óra között estek le. A sűrű légkörbe lépés a Csendes-óceán fölött következett be. Bár az interneten mindenféle információ terjed (például Kanada nyugati részéről), hivatalosan megerősített hírek jelen pillanatban még nincsenek arról, pontosan hol csapódtak be a darabok. Ha sűrűn lakott területre estek volna, arról feltehetően már tudnánk. (Ha több információ lát napvilágot, itt közöljük majd.)
Frissítés (szeptember 24., 20:30) A NASA jelenleg is folyó sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a műhold darabjai valószínűleg a Csendes-óceánba csapódtak, nem érték el Észak-Amerika nyugati partjait; de a pontos helyet nem tudják. Hogy nem a szárazföldön estek le, arra közvetett bizonyíték, hogy az elmúlt fél nap alatt nem érkeztek hitelt érdemlő megfigyelések, bejelentések. Még az is könnyen előfordulhat, hogy soha nem tudjuk meg, pontosan hol is értek földet (vagy inkább vizet) az UARS műhold el nem égett alkatrészei. Ez egyébként nem egy különleges helyzet, általában hasonlóan történik ilyen esetekben. Az illetékesek mindenesetre a következő napokban még vizsgálják és elemzik az esetlegesen beérkező információkat.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A műholdak a fejünkre esnek?
Már a héten lezuhanhat az amerikai műhold
UARS honlap (NASA)
Azt azért talán mégsem... Bár most egy húsz éve pályán levő, már irányítatlan, nagyméretű űreszköz részben túlélheti a légkörbe lépést. Szerencsére igen kicsi az esélye, hogy lakott területre zuhanjanak a darabjai.
