A Relativity Space új rakétáját – egyelőre hasznos teher nélkül – a floridai Cape Canaveral bázisról próbálták ki. Az űrt elérte, a pályát nem.
Good Luck, Have Fun, vagyis sok szerencsét, jó szórakozást – ezzel a szlogennel próbálták ki a metán hajtóanyagot és folyékony oxigén oxidálószert használó Terran-1 hordozórakétát. A startra végül március 23-án magyar idő szerint 4:25-kor kerül sor az Amerikai Űrhaderő kezelésében levő Cape Canaveral támaszpont 16-os számú indítóhelyéről. (A március 8-ára tervezett kísérlet előtt az utolsó fokozatban az oxidálószer hőmérséklete a szükségesnél magasabb volt, ezért a visszaszámlálás automatikusan leállt, és 11-én sem sikerült minden problémát elhárítani az indításhoz rendelkezésre álló időablakban.)
A 33,5 m magas Terran-2 rakéta az indítóállásban, a március 8-i megszakított startkísérletkor. (Kép: Relativity Space)
A Terran-1 lett volna az első hordozórakéta, amely eléri a Föld körüli pályát metán hajtóanyaggal. Tavaly decemberben a kínai Landspace vállalat Csucsüe-2 (Zhuque-2) rakétájával is hajtottak erre a dicsőségre, de akkor sem sikerült a pályára állás. A SpaceX Starship rendszere és a United Launch Alliance (ULA) ugyancsak rövidesen debütáló Vulcan Centaur hordozórakétája is metánt fog használni. Ha minden jól megy, bemutatkozásuk már csak hetek vagy hónapok kérdése.
A kaliforniai székhelyű Relativity Space nem helyezett műholdat a rakétára. A cél mindössze az utolsó fokozat kb. 200 km magas körpályára való juttatása volt. Az orrkúp alá azért betettek egy fémből készült gyűrűt, amely a cégnél készült első 3D nyomtatású komponens volt.
A gyűrűt a Relativity Space logójával úgy tervezték, hogy ne váljon el a rakéta második fokozatától. (Kép: Relativity Space)
A repüléstől annak a gyakorlati demonstrálását várták, hogy a 9280 kg-os szerkezeti össztömegének 85%-ában 3D nyomtatott alkatrészekből összeszerelt rakéta valóban kibírja az indítás megpróbáltatásait. Ez jórészt teljesült is, ugyanis – bár a rakéta a második fokozat hibájából nem érte el a pályára álláshoz szükséges sebességet, de – eljutott a világűrt jelentő magasságig, így emelkedés közben természetesen túlélte a maximális aerodinamikai terhelést jelentő szakaszt (MaxQ).
A cég 3D nyomtatója, amellyel az alkatrészek jelentős hányadát készítették. (Kép: Relativity Space)
A Terran-1 kapacitása 1250 kg tömeg alacsony Föld körüli pályára helyezésére lenne elegendő. Ezzel a cég be szeretne lépni a kisműholdas indítási piac szereplői közé. A már fejlesztés alatt álló nagyobb méretű – és a Terran-1-gyel ellentétben teljesen újra felhasználható –, Terran-R rakétájukkal viszont „felsőbb osztályba” szeretnének lépni, ahol a piaci lehetőségek is ígéretesebbek. Meglehet, hogy a Terran-1 fejlesztésével nem is bajlódnak sokat, hanem inkább a nagyobb rakétára összpontosítják figyelmüket.
A Terran-1 és Terran-R összehasonlítása. (Kép: Relativity Space)
Ami a most először kipróbált Terran-1-et illeti, annak első fokozatában 9 darab Aeon-1 hajtómű dolgozik, míg a második fokozatot egy, a vákuumbeli működésre készített hajtómű működteti.
A Terran-1 rakéta rajza. (Kép: Relativity Space)
A rakéta a szerelőcsarnokban „alulnézetből”, a 9 fő hajtóművel. (Kép: Relativity Space) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Csucsüe-2: sikertelen bemutatkozás
Környezeti terhelés
A Terran-1 rakéta tesztindításáról (Spaceflight Now)
Az ok nem csak a legutolsó indítási kudarc. Hatszáz munkavállaló helyzete vált bizonytalanná.
