A szovjet Mars-program érdekessége 1988-ig, amikor is áttértek arra a tervre miszerint a bolygóközi egység napenergiával működjön, az igen nagy energiát biztosító nukleáris energiaforrás volt. Mindeddig ez volt az Enyergija óriás stratégiája hosszú távú űrrepülések energiaellátásának biztosítására. Ez tette szükségessé egy nagy energiájú nukleáris erőmű (NPP) kifejlesztését. Az erőmű lítium-niobium technológián alapult.
Az erőmű jellemzői: A technológiát sikeresen tesztelték a Kozmosz-1818 és a Kozmosz-1867 holdakon. 1967-ben a vállalat elődje nagy vákuumú tesztcsarnokot építtetett ezeknek az átalakítóknak és más, hasonlóan magas hőmérsékleten üzemelő berendezéseknek a tesztelésére. A prototípusok több mint 100 ezer órán keresztül üzemeltek. Minden alkatrész és gyártási eljárás átment az összes teszten. Nagy hőmérsékletű villamossági alkatrészeket, beleértve plazma-egyenáramú átalakítókat készítettek és teszteltek sikeresen. Munkálatokat végeztek az elektronikus meghajtás terén is, beleértve lítium-ív sugárhajtóműveket, amik nagy energiájú elektromágneses plazma segítségével hajtottak. Az egyik ilyen hajtómű elérte a 300 kW teljesítményt.
A kísérletek alapján az Enyergija továbbfejlesztette ezeket a technológiákat, de a jelentős eredmények ellenére 1988-ban mégis áttértek a napelemes meghajtás koncepciójára, hogy a bolygóközi egységek ne fenyegessék a környezet biztonságát. Boskovits Gábor
Kapcsolódó cikkek:
Oroszország is a Marsra tart (1. rész)
Korszerű Mars-program?
Oroszország is a Marsra tart (2. rész)
A szovjetek első tervei
Oroszország is a Marsra tart (3. rész)
Elhaladás a Mars mellett
Oroszország is a Marsra tart (4. rész)
Atommeghajtás és Mars-vonat
Oroszország is a Marsra tart (5. rész)
MEK – a mesteri terv
Oroszország is a Marsra tart (6. rész)
Az N-1M hordozórakéta
Koroljov eredetileg az N-1 rakétával indította volna Mars-űrhajójának egységeit. A hordozóeszközt végül az emberes holdprogramban használták fel. Így megkezdték a továbbfejlesztett, N-1M hordozórakéta megépítését.
