A Planet cég földmegfigyelő flottáit kiegészítő űreszközök álltak pályára egy Minotaur-C (korábi nevén Taurus) rakétával Kaliforniából.
A startra a Vandenberg Légitámaszpontról került sor, október 31-én, magyar idő szerint 22:37-kor.
Az Orbital ATK Minotaur-C hordozórakétája indítás előtt, a Vandenberg Légitámaszpont keleti 576-os startállásában (LC-576E), amelyet utoljára 2011-ben használtak. (Kép: Stephen Clark / Spaceflight Now)
Több mint hat éve, két egymást követő (2009-es és 2011-es) kudarc után a Taurus rakéta jövője kérdésessé vált. A hordozóeszközt az azóta eltelt idő alatt újratervezték, új névvel (Minotaur-C) látták el, és most tíz kis földmegfigyelő műhold pályára állításával mutatkozott be újból. Mindenekelőtt a rakétának a műholdakat védő orrkúpját alakították át, amely az előző két indítás során nem vált le és így a NASA földmegfigyelő holdjainak vesztét okozta.
A négyfokozatú rakétát az Orbital ATK vállalat üzemelteti, a mostani megrendelő Planet (Planet Labs) volt. Az amerikai üzemeltető földmegfigyelésben „utazik”. A SkySat sorozatból most hat, a Dove Flock-3m sorozatból négy műhold állt alacsony (500 km magasan húzódó poláris napszinkron) pályára. A nagyobb SkySat műholdak tömege egyenként 110 kg, méretük egy kisebb hűtőszekrényéhez hasonlítható (95 cm × 60 cm × 60 cm). A Space Systems/Loral cégnél épültek. A Planet saját gyártmányú földmegfigyelő CubeSatjai még kisebbek, csak egy cipős doboznyi térfogatot foglalnak el.
A SkySat műholdak flottáját a korábban önálló Terra Bella (még korábban: Skybox Imaging), most a Planet Labs leányvállalata kezdte kiépíteni. (Kép: Planet)
A Planet korábban olyan rakétákkal (például az indiai PSLV-vel, az európai Vegával, az orosz Szojuzzal) indította űreszközeit, amelyek a Minotaur-C versenytársai a kis műholdak (CubeSatok) pályára állításának egyre élénkülő világpiacán. Az Orbital ATK-val kötött startszerződés még a Terra Bella öröksége, amely vállalatot a Google-től vásároltak fel idén év elején. Mind az eddigi SkySat, mind a Dove műholdak korábban csak másodlagos hasznos teherként kerültek a rakétákra, vagy egy-egy nagyobb műhold pályára helyezésekor fennmaradó kapacitás kihasználásával, vagy a Nemzetközi Űrállomásra tartó teherűrhajók mellett. A kisműholdak üzemeltetőinek régi vágya, hogy több indítási lehetőség közül válogathassanak, és főleg olyanok közül is, amelyeknél nem kell alkalmazkodni egy „nagy főbérlő” kénye-kedvéhez – akár az elért pálya paramétereit, akár az indítás időpontját tekintve. Nem véletlen, hogy több vállalat, például a Rocket Lab és a Virgin Orbit olyan megoldásokon dolgozik, amelyekkel dedikált rakétaindításokat kínálhatnak a kis méretű műholdak pályára helyezéséhez.
A SkySat műholdak rugalmas módon programozhatók, az alattuk levő földfelszínről állóképeket és rövid videókat is tudnak készíteni. Felbontásuk akár 80 cm-es is lehet, ami nem annyira finom, mint a nagy kereskedelmi földmegfigyelő műholdak által biztosított szolgáltatásé. Az előnyük viszont a rengeteg műholdból álló konstelláció, amellyel gyors visszatérési időt tudnak garantálni egy adott terület felett. A Planet 2003 óta már több mint 250 műholdat indított. A mostaniak olyan pályára kerülnek, ahonnan helyi időben a délutáni órákban tudnak képeket készíteni, ellentétben az általánosan szokásos délelőtti lefedettséggel. Az adatok mennyiségére jellemző, hogy a 160 működő Dove műholdról naponta akkora területről (340 millió négyzetkilométerről) érkeznek be adatok, ami összességében a Föld szárazföldi felszínnének több mint a kétszerese.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Glory műhold is elveszett
Az óceánban végezte az OCO
A Föld, nagyfelbontású űrvideón
A Google műholdas céget vásárol
Húsz műhold egy csapásra
Öt kis földmegfigyelő hold Vega rakétával
Szojuz rakéta egy csomó műholddal
„Ez egy teszt”
Ismerős rakéta indult, új névvel (Spaceflight Now)
Megszülettek az első hivatalos nevek a Plútó felszínén. Egyelőre mindössze tizennégy, de ne legyünk telhetetlenek! De miért kellett erre két évig várnunk?
