Mégis vannak túlélői a Columbia űrrepülőgép 2003-as katasztrófájának – nem is kevesen!
A NASA Ames Research Center kutatói nemrég közölték egy szakcikkben annak az űrkísérletnek az eredményeit, amelyet a Columbia űrrepülőgép utolsó útján (STS-107) végeztek. Az amerikai űrbiológusok régóta szívesen kísérleteznek a Caenorhabditis elegans nevű fonalféreg típussal, mert az egyedek kicsinyek, igénytelenek és gyorsan szaporodnak. Nem mellesleg ezek voltak az első állatok, amelyek genomtérképe (még 1998-ban) elkészült. Ilyen fonalférgek korábban már három alkalommal repültek a világűrben, három shuttle fedélzetén (STS-42, STS-76 és STS-95). Két kísérlet sikerült, vagyis megfigyelték szaporodásukat a súlytalanság körülményei között, valamint a kozmikus sugárzás hatására fellépő mutációikat is. A tengeri vörösmoszatból kivont, kocsonyás táptalaj azonban nem bizonyult tökéletesnek, ezért 2003-ban a Columbia fedélzetén hat tartályban elhelyezett ún. Petri csészékben egy újfajta táptalajt is ki akartak próbálni.
Mint ismeretes, a Columbia útja 2003. február 1-jén tragédiával végződött, mert visszatérés közben, mintegy 40 km magasságban az űrrepülőgép szétesett és felrobbant. Az űrhajósok nem élték túl a katasztrófát. Azonnal megkezdődött a szerencsétlenség nyomainak keresése, az űrrepülőgép roncsainak összegyűjtése. Rengeteg roncsot találtak Texas állam területén, köztük február 7-én, 10-én, 14.-én és 17-én, valamint március 21-én egy-egy a fonatférgeket tartalmazó alumíniumtartályt (a hatodik tartály nem került elő). A tartályokat április 24-én adták át a laboratóriumnak, ahol április 28-án nyitották fel őket. Óriási meglepetésre a sérült tartályok belsejében nemcsak élő, hanem szaporodóképes fonalférgeket találtak!
Nem mindennapi az a megpróbáltatás, amit ezek az állatok elviseltek. Tartályaikat nem tervezték ütésállónak, márpedig a számítások szerint 660-1050 km/óra sebességgel csapódtak a talajba, és ekkor egy pillanatra a földi nehézségi gyorsulás 2295-szöröse hatott rájuk. Esés közben a tartályok ütköztek más darabokkal, és külső felületük a légellenállás következtében 580°C-ra melegedett fel. Ennek ellenére az állatok életben maradtak, vagyis a belső hőmérséklet nem haladhatta meg a 40°C-t. Ennél nagyobb hőségben a férgek elpusztultak volna.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A fonalférgek túlélték (2. rész)
A fonalférgekről, a Columbia túlélőiről (Astrobiology Magazine)