A Columbia-baleset vizsgálatát lezáró jelentés, illetve a repülések felújításához letett ajánlások tükrében talán nem érdektelen háromrrészes összeállításunk. Az első rész - Dancsó Béla tollából - a baleset vizsgálatának egy megdöbbentő "részeredményéről" számolt be. Eszerint az STS-107 nem az első repülés volt, amikor rés támadt egy űrsikló szárnyán. A mostani epizód, melyet Schuminszky Nándor állított össze - az ajánlások között szereplő - "orbitális csemperagasztás" műszaki problémáit taglalja. A befejező harmadik rész - ismét csak Dancsó Béla összeállításában - a NASA hosszútávú stratégiáját fogja taglalni. (A szerk.)
A CAIB jelentésből nem derül ki egyértelműen, hogy a Columbia űrrepülőgépen volt-e, voltak-e kilépésre alkalmas szkafanderek. Ezért elvi jelentőségű marad az a megállapítás, hogy a Columbián elérhető anyagokból - emlékezzünk az Apollo-13-ra! - a személyzet összeeszkábál egy ideiglenes védelmet, majd a sűrűbb légrétegeket átvészelve szerencsésen leszáll az űrrepülőgéppel, vagy a baj kezdetekor - a korábbi cikkekből ismertetett módon - kiugranak a Columbiából, és ejtőernyővel érnek földet. A NASA korábban már megerősítette, hogy az űrhajósok nem voltak kiképezve a sérült csempék javítására, cseréjére a világűrben, és nehezen elképzelhető a megfelelő számú tartalék csempe raktározása az űrrepülőgépen a 33 ezer darabos készlethez. Kivitelezhetőbbnek látszik a sérült részek beragasztása, foltozása különleges anyagok, szerszámok felhasználásával. Az a vélekedés viszont nem tartható tovább, hogy a NASA mérnökei, szakemberei nem gondoltak eredetileg ilyen meghibásodás javítására! A Columbia első két (1981-es) repülésére készülő 2 fős - pilótákból álló! - személyzetek egyik tagjával bizony gyakoroltatták a csempe felragasztását, javítását a világűrben. Ma már csak történeti emlék, hogy a Columbia 1981-es első útja alatt tucatnyi hővédőcsempe esett le az űrrepülőgépről, de ezek olyan helyeken voltak, hogy nem veszélyeztették az űrhajósok életét. Richard Truly a hővédő csempe javítását gyakorolja egy speciális, az űrben használható szerszámmal (NASA). Truly az STS-1 tartalék pilótája és az STS-2 pilótája volt.
A felvételen nemcsak a hiányzó csempék helye látható, hanem az is, hogy a pilótafülkéből nincs jó rálátási lehetőség a szárnyakra, a gép aljára pedig végképp nem (NASA).
Az egyik houstoni monitoron kinagyítva a bal oldali manőver hajtómű burkolata, ez a 2. képen szemből a jobb oldalon van (NASA).
Schuminszky Nándor Kapcsolódó cikkek:
Gondolatok a Columbia jelentés okán (1.): Már az Atlantis is...
A Columbia-baleset vizsgálatát lezáró jelentés, illetve a repülések felújításához letett ajánlások tükrében talán nem érdektelen háromrészes összeállításunk. Az első rész - Dancsó Béla tollából - a baleset vizsgálatának egy megdöbbentő "részeredményéről" szól. Eszerint az STS-107 nem az első repülés volt, amikor rés támadt egy űrsikló szárnyán. A következő rész, melyet Schuminszky Nándor állított össze - az ajánlások között szereplő - "orbitális csemperagasztás" műszaki problémáit taglalja. A harmadik rész - ismét csak Dancsó Béla összeállításában - a NASA hosszútávú stratégiájával foglalkozik. (A szerk.)
