Figyelve az űrtevékenységnek a fejlett országokban bekövetkezett egyre erősödő magánosítását, felmerülhet a kérdés, hogyan jelentkezik ez a tendencia hazánkban?
A magántőke átlépte az eddigi kereteit, nemcsak egyszerű résztvevője a központilag irányított űrtevékenységnek. Egyes, számára hasznot hozó területeken átvette a fejlesztési irányt kijelölő szerepet. Ezek részben hiányt pótolnak, részben olcsóbbá, és hozzáférhetőbbé tesznek meglévő szolgáltatásokat. Nem szabad elfelejteni, hogy a magántőke sokkal kevésbé terhelt a bürokrácia útvesztőivel. Gyors, flexibilis fejlődési útvonalat biztosít, hiányt pótol. Hazai viszonylatban a felhalmozott magántőke még kevés a nagyobb űrvállalkozások indításához.
Azonban van az űrtechnológiának egy olyan területe, ahol már a magyar nagyságrendű tőke is jelentős hasznot hozhat minden szinten. Ez az oktatás! Nem véletlen, hogy az USA és Japán elsőnek érzett rá az oktatás űriparra gyakorolt speciális hatására. Gondoljunk Twiggs professzor ötletére, a kis műholdak oktatásba bevont alkalmazására – elképesztő világsikert hozott. Hatása, a több, speciálisan képzett jó mérnök irányítása az űrtevékenység területére – ma is érvényes szempont.
A hazai, klasszikus módszer
A hazai űrtechnológia aktivitás alapjait műegyetemi hallgatók/oktatók rakták le az 1960-as évek közepén. A Műegyetemi Űrkutató Csoport megalakulása óta (1970) jól ismert, és jelenleg is művelt a hallgatók űrtechnológiai feladatokba történő bevonása. A különböző nemzetközi együttműködésekben készült, világűrbe kerülő berendezések és/vagy mérések fejlesztésébe napjainkig, szinte folyamatosan sikerült bevonni hallgatókat. Részfeladatokat oldanak meg – pl. diplomatervek, tudományos diákköri dolgozatok készülnek. A tantermekhez kötött előadások és/vagy gyakorlatok az oktatók, kutatók által megszerzett tudás átadását teszik lehetővé. Ezek jelentős mozzanatok egy-egy hallgató életében. Megfigyelhető, hogy a rendszerváltást követően erősen csökkent az érdeklődés. A vélhető ok – Interkozmoszból ki, ESA-ba be – hosszú menet volt. Csak a legmegszállottabb hallgatók képzelték jövőjüket az űrtechnológiához kapcsolódó területen. A végzettek számára nagyon behatárolt volt a hazai elhelyezkedés lehetősége. 22 év pangás.
A motiváció új útja
Az USA post-Apollo hangulata, a leépített űrtevékenység sok mérnököt kényszerített pályaváltásra. A 90-es években fellendülő alkalmazott űrkutatási tevékenység nem talált elég, jól képzett munkaerőt. A bizalom elveszett, új módszer kellett az oktatás minőségi és mennyiségi jellemzőinek fellendítéséhez. Ekkor, az évezred váltásakor, állt elő Twiggs professzor a CubeSat ötletével. Egyetemi keretek között tervezni, építeni műholdat, majd követni, hogyan működik a világűrben. Mindezt 3-4 szemeszter alatt. Nem részegységet, egy kis valamit a nagyban, hanem egy teljes rendszert kell megismerni. Összefüggéseiben. Ráadásul követni viselkedését a világűrben.
A hazai hatás
Meglehetősen későn jelentkezett. A műegyetemi bázisú sikertelen műholdfejlesztési próbálkozások, (három nekikezdés), a 25-30 kg-os „álom” tömeg után jött a váltás – összeállt egy lelkes csapat és a cél: 1 kg. Az előző kudarcokból jól látszott, a hazai professzionális űraktivitás pénzügyi hátterére támaszkodva nem lehet megcsinálni az első magyart, még ha 1 kg-os is... Ma már történelminek nevezhetjük az első adományt (egy forrasztópákát), ami megindította a magántőke beáramlását az oktatásba. A résztvevők – döntő számban diákok, de ez igaz a projektben résztvevő kutatókra, a projekt vezetőjére is – az erkölcsi elismerésen túl nem számíthattak másra. Óriási küzdelem volt a fejlesztést és az anyagiakat szinkronban tartani. Keveredett a két forrás, a Magyar Űrkutatási Iroda, majd a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium elődje is beállt a támogatók sorába. Kisebbségben maradtak. Sokat számított az eszközökben érkező segítség, az antennaparkot felújító alvállalkozó kifizetése. Az „első magyar” jelző sok, kis zsebet kinyitott... a nagy zsebekből egyet sem. Megszületett Masat-1, magas szintű, az előzőektől eltérően, döntően magántőkére támaszkodó műhold.
A folytatás
Megosztotta az erőket. A Masat-1 megszólalása után már jelentkeztek a csapaton a jövőkeresés tünetei. Az ESA szerint is a sikeres start után 1-2 hónapig lehet a hallgatók érdeklődését fenntartani. Mindenki kereste a folytatást. Az ESA-tagság hiánya erősen korlátozta, beszorította a lehetőségeket. Távolodni az űrtől, vagy nyugati irányban próbálkozni állással? Lehet önteltnek nevezni bennünket, de meggyőződésünk, hogy a Masat-1 sikerét övező társadalmi visszhang nyitotta ki az ajtót az ESA-tagságunk felé. Az egyik folytatás, a C3S spin-off cég megalakítása magánszférába vitte Masat-1 alkotóinak egy részét. Az oktatásban maradók előtt világos volt: az ismétléshez, a Masat-2-höz, kis valószínűséggel lehetne magánterületről érkező támogatást remélni. Az állami vonalról még kevésbé. Jól jött Twiggs 5 centis kocka változata. A kisebb kockát ugyan el lehetett volna – a Masat-1-hez hasonlóan – technológiai kísérletnek adni (ez ideig senkinek nem sikerült azonos méretűt működésben tartani a világűrben), de a szakma támogatásának elnyeréséhez ez nem lett volna elegendő. Jól jött a cikk szerzőjének régen startra váró ötlete, a Föld körüli elektroszmog mérése, mely a nevet is determinálja: SMOG-1. Bővült a célkitűzés egy totáldózismérővel és változatlan a technológiai kihívás, a kicsi életben tartása.
Kristóf Timur villamosmérnök hallgató a SMOG-1 számítógépes modelljén dolgozik. Előtte a kis műhold mérethű mása.
SMOG-1 támogatói
Jelentős részük a magánszférából érkezett. Sajnos nem sikerült a különböző, kutatások, fejlesztések támogatását végző minisztériumoktól segítséget kapni. Legtöbbször még választ sem a megkeresésre. A legjelentősebb szakmai támogató a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH). Az elektroszmog és az ebből kihozható globális frekvenciamonitoring még az ESA figyelmét is felkeltette. Annyira azért nem, hogy az erkölcsin kívül anyagi támogatást is adjon. A Masat-1-nél bevált kombinált támogatással (eszköz és pénzügyi) befejezés előtt van a kis műhold, és felújításra került a földi vezérlőállomás is. A pályára állítás lehetőségének megtalálása nem volt könnyű. A cikk írásakor már aláírt startszerződés volt a római G.A.U.S.S céggel. A SMOG-1 az általuk fejlesztett UNISAT-7 műholdban áll pályára, majd egy rugós kidobó szerkezet indítja önálló életre. A start költsége, melyet a Műegyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara biztosított, kevesebb, mint a Masat-1 startjának közvetítésért kifizetett összeg fele. Látni kell, hogy a Masat-1 előtt már voltak abban a méretben jól működő kockák, míg SMOG-1 működése világelső lehet. Nagy kihívás és nagy rizikó.
A profit
A magánbefektetők profitot várnak. Megkapják. Összesen húsz villamosmérnök és gépész hallgató vesz részt a fejlesztésben. Természetesen különböző aktivitással. Szinte minden részegység önálló labor és/vagy diplomaterv. Köztük több nyertes. Krediteket hoz a hallgatónak, és egy olyan tudást, amit a világon jelenleg nem sok helyen kapna meg. A Masat-1 fejlesztésénél szerzett tapasztalatok sokat segítettek, és lehetővé tették a szélesebb körű, oktatásba jobban bevont, több oktató által támogatott fejlesztést. Végzésük után a hallgatók remélhetően az űrtechnológia területén tudnak elhelyezkedni. ESA-tagságunk kinyitotta az utat.
Hogyan tovább?
Az alapok megvannak. Maradnak (?) a jól képzett oktatók és az infrastruktúra, melynek döntő része a földi állomás. Az 5 cm-es kockát valószínűleg kisebb fogja követni. Twiggs finomított ötlete egy olyan méretű „legkisebb” műhold, amelyikből 20-24 elfér egy 10 × 10 × 30 cm-es (háromszoros Masat-1 méret) térfogatban. Így lényegesen lehetne csökkenteni a pályára juttatás költségét. Jól látszik, hogy külső támogatás (állami vagy magán) nélkül kicsi a folytatás valószínűsége. Nyitott kérdés, tudjuk-e, akarjuk-e ezt az oktatási színvonalat tartani? Meg lehet-e győzni (eddig nem sikerült) a döntéshozókat, hogy a kiugrásszerűen megvalósított magas szintű oktatást érdemes fenntartani? A jövő dönti el. Kár lenne veszni hagyni a felhalmozott szellemi tőkét. Nagy hozammal lehetne kamatoztatni.
Dr. Gschwindt András Kapcsolódó cikkek:
(a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék adjunktusa, a SMOG-1 csoport vezetője)
Kockák az űrben – merre és hogyan tovább?
H-SPACE 2016
Űrkutatás Napja 2014
A Masat-1 végnapjai
Búcsú a Masat–1-től
A Masat–1 visszatért a Föld légkörébe
ESA-tagság: szerződés aláírva!
Mostantól szabadon kitermelhetők és értékesíthetők a Hold és a kisbolygók ásványi kincsei. Legalábbis az amerikai cégek számára, amelyek már ugrásra készen várták a lehetőséget.
