Amikor majd húsz év távlatából visszatekintünk a 2012-re, az első Space Shuttle nélküli évre, egyértelműen láthatjuk majd, hogy a Shuttle leállása csupán annyi változást hozott a NASA űrhajózása számára, hogy az egyik zsákutcából átkerült egy másikba.
Ahogyan Robert Zubrin egyszer nagyon jól megfogalmazta: két nagy probléma volt a Space Shuttle programmal – ahogyan elkezdődött, és ahogyan véget ért. Úgy kezdődött el, hogy az űrhajózás történetének legjobb és legütőképesebb űrhajózási rendszerét, a Saturn-Apollo űrhajórendszert vágták sutba a megvalósításáért cserébe. Majd három évtizeddel később úgy ért véget, hogy szó szerint semmilyen amerikai gyártású űrhajó sem állt rendelkezésre a szerepe átvételéhez.
Azonban ha egy kicsit mélyebbre ásunk, megláthatjuk azt, hogy az igazi fő baj az volt a Space Shuttle programjával, hogy nem volt egy pontosan definiált cél, amit el kívántak érni vele. Egy általános rendeltetésű, hidegháborús logikán alapuló eszköz volt. Egyfelől a legkevésbé sem váltotta valóra a kezdetben hozzá fűzött reményeket, másfelől folyamatosan utólagosan kisebb célokat kellett alkotni hozzá, hogy legyen indok a flotta üzemben tartásához. Amennyiben ezen a ponton, 2012 év végén feltesszük a kérdést, hogy mi az a történelmi jelentőségű esemény, amit a Space Shuttle segítségével valósítottunk meg, milyen választ tudunk adni rá?
Alan Bean, az Apollo-12 űrhajósa a Holdon, sisakja ellenzőjében pedig Pete Conrad parancsnok látható. A közhitelemmel ellentétben a valóban értelmes űrhajózási programok nem kerülnek nagyságrendekkel többe, mint a céltalan kirakat-űrhajózás. A tudományos, műszaki, történelmi hasznuk viszont több kategóriával magasabb rendű. (Kép: NASA)
Gondoljunk bele: a Space Shuttle megtestesítette a veszélyes űrhajó fogalmát. Párhuzamos összeszerelés, az indítás alatti mentőrendszer hiánya, a rendkívül sérülékeny és nagy felületű, az egész repülés során védtelen hővédő pajzs… Továbbá a rendszer újrafelhasználhatósági mutatója meg sem közelítette a 100%-ot. Az már csak a hab a tortán, hogy a rendszer eleve képtelen volt kilépni az alacsony Föld körüli pályáról. És mégis, ez, a megvalósítás során erősen félrecsúszott eszköz több mint három évtizeden keresztül aktív használatban maradt… Valóban annyira jó dolog az Apollo utáni amerikai állami űrhajózás?
Örvendetesnek tartom azt, hogy a NASA legalább elvi szinten ki kíván lépni az alacsony Föld körüli pályáról, és hogy ha halkan és bizonytalanul ugyan, de egyre inkább ki merik mondani azt is, hogy a Marsra szeretnének eljutni. Azt viszont a legkevésbé sem tartom örvendetesnek, hogy ezzel a hozzáállással, húsz-harminc év alatt biztosan nem fognak eljutni a Marsnak még csak a közelébe sem… A Space Shuttle leállásával egybekötve semmilyen jelentős változtatás sem történt az amerikai állami űrhajózás háza táján. Továbbra sincs konkrét cél, konkrét határidő, és nincs valódi politikai akarat, továbbá megfelelő pénzügyi hozzáállás sem figyelhető meg.
Mindezek fényében úgy látom most, a 2012-es év végén, hogy a lehető legnagyobb haszonnal az járna hosszú távon, ha egyszerűen felszámolnák az amerikai állami űrhajózást. Bőven elegendő volna, ha a NASA feladatköre az automatás kutatás és az ISS üzemeltetése mellett csak a magáncégek űrhajózási tevékenységének támogatására és ellenőrzésére korlátozódna. Magyarul: az emberes űrtevékenységet teljes egészében ki kellene szervezni a magánszektorba. Ugyanannyi pénzből sokkal, de sokkal többre mennének! Egyfelől mert vannak valódi céljaik, másfelől, mert nem engedhetik meg maguknak a pazarlás luxusát. Harmadrészben pedig azért, mert amelyik versenyző egy eleve rossz eszközzel próbál beszállni a versenybe – lásd az ATK bukását a Liberty tervével –, az garantáltan gyorsan ki is esik abból.
Dream Chaser, az Álomhajhász. A Sierra Nevada Corporation jelenleg fejlesztés alatt álló űrrepülőgépe a Space Shuttle összes előnyét megtestesíti úgy, hogy a hátrányai közül csak egyet hordoz: nem képes elhagyni az alacsony Föld körüli pályát. (Kép: space.com)
Az eleve céltalan, és meghaladott rakétaépítési alapelveken nyugvó SLS hordozóeszköz erősen megkérdőjelezhető fejlesztési programja helyett lehetne sokkal jobb dolgokba is fektetni az amerikai adófizetők pénzét! Az alacsony Föld körüli pályára irányuló elképzelések – például a személyszállításra alkalmas, továbbfejlesztett Atlas-5 rakéta, valamint a CST-100 és a DragonRider személyűrhajó, a Dream Chaser űrrepülőgép – minél gyorsabb megvalósulása hamar felszámolná az orosz Szojuzoktól való függést az ISS irányában. Ezzel párhuzamosan ezek az eszközök a mainál jóval szélesebb „fizetős űrhajózási tevékenység” (űrturizmus) előtt nyitnák meg a kaput. Az alacsony Föld körüli pályán túlra mutató elképzelések közül pedig a SpaceX bolygószomszédunkkal kapcsolatos elképzelései testesítik meg azt az alternatívát, amibe hosszú távon megérné „számolatlanul” önteni a pénzt.
Kapcsolódó cikkek:
Amerika új űrrepülőgépe
Az első város a Marson
A mai napon emlékezünk az Apollo-17 hazatérésének negyvenedik évfordulójára. Ez azt jelenti, hogy immáron kerek négy évtizede nem járt ember az alacsony Föld körüli pályán túl.
