Obama elnök előterjesztése a NASA programjának módosítására sokakat megmozgatott már eddig is, és a jövő űrprogramjainak komoly átgondolására késztet szinte minden érdeklődőt.
A mostani „álljunk meg egy pillanatra, és gondolkozzunk egy kicsit” megközelítés pozitív változásokat is hozhat.
A programváltoztatást az Űrvilágban több változatban is véleményeztük az elmúlt három hétben. Most itt egy újabb, amely határozott cél kijelölését szorgalmazza, és arra ösztökél, hogy az emberiség egy újabb technikai forradalmat valósítson meg az űrkutatás területén.
A 2010. február 8-án a New York Times című lapban megjelentetett New Space Program című cikk közreadásával arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy a NASA új űrkutatási tervei jelenleg még elfogadás előtt állnak, és ezzel egyben arra is lehetőség nyílhat, hogy Európa, ezen belül Magyarország is növelje esélyét a tervezett űrkutatási tevékenységben való részvételére.
Azzal, hogy az USA nem növeli nagyobb mértékben az űrkutatásra szánt ráfordításait, a múlt év során pedig a NASA és az ESA nemzetközi együttműködés alapjait teremtette meg a Globális Kutatási Stratégia megfogalmazásával, teret enged a feltörekvő országoknak is. Ha sikerül a cikkben részletesebben megfogalmazott paradigmaváltással együtt járó, merész fejlesztések megvalósítása, még a mi életünkben megvalósulhat sokak nagy álma: megélni azt a pillanatot, hogy ember teszi a lábát bolygószomszédunk, a Mars felszínére. Magyarország kormányközi szerződésekkel rendelkezik mind az ESA-val, mind számos ország űrkutatási szervezeteivel. Ezekre alapozva a lehetőség bárki számára nyitott, legyen akár államilag finanszírozott kutatóhely, akár magáncég alkalmazottja, hogy helytálló tudományos és technikai megoldásai a most alakuló szorosabb együttműködésben a globális, nemzetközileg finanszírozott űrkutatás részeivé váljanak.
A New York Times fent említett szerkesztőségi cikkének fordítása:
Obama elnök arra készteti a NASA-t, hogy szakítsa meg az olyannyira ambiciózus programját, amely űrhajósok Holdra juttatását célozta meg 2020-ig, mint a Mars elérését jelentő első lépést. Ez a törekvés, amely az előző amerikai elnök, George W. Bush bejelentésével kezdődött, késésben van és technológiailag egyre inkább idejétmúlttá vált. Mr. Obama ehelyett most arra kéri a NASA-t, hogy forradalmian új technológiákat fejlesszenek, amelyekkel a hosszú távú űrutazások olcsóbban és gyorsabban is megvalósíthatók. Ez előfeltétele a Holdon túlra, a közeli kisbolygókra vagy akár a Marsra való eljutásnak. A pénztakarékosság jegyében, és hogy az ügynökség szabaddá válhasson az ambiciózusabb utakra, a terv arra kéri fel a NASA-t, hogy a többi rutinműveletet – az űrhajósok ISS-re történő szállítását – adja át a privát üzleti űrhajózásnak.
Ha jól hajtják végre, az elnök stratégiája szépen kifizetődhet. Ha nem, ez a lépés a nemzet űrkutatási vezető pozíciójának hosszan tartó, lassú hanyatlásához vezethet. Nagyon aggódunk amiatt, hogy a Fehér Ház nem fogalmazott meg egy világos célt – a Mars a mi választásunk –, illetve nem határozott meg egy konkrét határidőt, amikorra oda el szeretne jutni. A NASA-nak és a Kongresszusnak szüksége lenne arra, hogy tudja, mire fókuszáljon, és megfelelő financiális hátteret is nyújtani kellene számukra.
Az elnök tervének legvitatottabb eleme az, hogy félredobja a NASA Holdra tervezett technológiai programját, amelynek keretében már megkezdődött két új rakéta, egy új űrhajó, egy holdi leszálló egység, és egy olyan rendszer kifejlesztése, amely biztosítani képes a holdfelszíni tartózkodást. Ezek a fejlesztések pénzügyi és technikai problémák miatt lassultak le. Az adott fejlesztési paraméterek mellett pedig a Holdra szállás nem valósulhatna meg, csak a 2030-as években. A technológiák, amelyeket a NASA 2005-ben elkezdett fejleszteni, akkor alkalmasnak tűntek, de mostanra már elavultnak látszanak.
A Hold-expedíció annyiban értéket képviselt volna, hogy segíthetne megtanulni, hogyan éljünk majd később a Mars felszínén, de nem segíthet abban, hogyan szálljunk le a Mars igencsak eltérő atmoszférájában, vagy hogy hogyan hasznosíthatnánk hatékonyan a bolygó légköréből nyerhető erőforrásokat. Nem alkalmas arra sem, hogy az új tudományos eredmények gazdag tárháza legyen, vagy esetleg ezen keresztül új megoldásokat találhatnánk a távoli világűrbe való eljutásra.
Az elnök előterjesztése arra szólít fel, hogy a lehetséges hosszú távú űrutazásokhoz alkalmas új technológiákat fejlesszenek: keringő raktárakat, amelyek a világűrben képesek újratölteni a rakétákat, csökkentve ezzel azt a tömeget, amit a Földről egyszerre kell feljuttatni a világűrbe; olyan életfenntartó rendszereket, amelyek a Földről történő utánpótlás nélkül képesek működni; új hajtóműveket, hajtóanyagokat és anyagokat a nagy teljesítményű rakétákhoz; és olyan fejlett meghajtórendszert, amely az űrhajósokat néhány hét alatt képes eljuttatni a Mars felszínére, ahelyett, hogy rakétákat használnának az akár több mint egy évig tartó utazás során.
Az új generációs technológiákra való átállás természeténél fogva nehéz, és az is előfordulhat, hogy a NASA erőfeszítései esetleg nem járnak sikerrel az elkövetkező időszakban. A siker esélyeit növelendő, a Kongresszus esetleg nyomás alatt tarthatja az űrügynökséget, hogy rákényszerítse: a költségvetésének meghatározott részét az új technológiák kifejlesztésére használja fel.
Az elképzelés, hogy privát vállalkozásokkal szerződjenek az űrhajósok és a teheráruk űrállomásra történő szállítására, szintén elég kockázatos, és azon az elképzelésen alapul, hogy a privát szféra talán gyorsabban és olcsóbban képes a szállítást megoldani, mint a NASA. A rakétafejlesztéssel foglalkozó, gyakorlattal nem rendelkező cégek azonban még csak most próbálják bizonyítani a szakértelmüket, a nagyobb vállalatok pedig gyakran késve szállítanak és túllépik a tervezett pénzügyi keretet. Ha ezek a cégek kudarcot vallanak, vagy lemaradnak az ütemtervhez képest, a NASA kénytelen lesz Oroszországra, vagy más országokra bízni az asztronauták és a teherszállítmányok űrbe juttatását. Ez egy olyan kockázat, amit érdemes vállalni. Korábban, amikor a NASA űrrepülőgép-flottáját a kiterjedt javítások miatt a Földön kellett tartani, az oroszokra voltak kénytelenek támaszkodni. A NASA számára túl drágának tűnne, ha beszállnának az alacsony Föld körüli pálya elérésére képes rakéták fejlesztésébe – sokkal jobb, ha felgyorsítják a nagyteljesítményű hordozóeszköz fejlesztését, amivel távolabbra lehet jutni.
A mostani, hosszú távú űrrepüléseket célzó új tervben is szükség van világos célokra, és legalább hozzávetőleges határidőkre, amelyek irányt szabnak a technológia fejlesztésének, és egyértelművé teszik a világ számára, hogy az Egyesült Államok nem vonul vissza az űrkutatásból, hanem sokkal inkább egy nehezebb, de ugyanakkor elérhető célt keres. Mi hisszük, hogy ez a cél a Mars kell legyen – az a bolygó, amelyik leginkább hasonlít Földünkhöz, és egyúttal tudományos szempontból is nagyobb érdeklődésre tarthat számot.
Sok szakértő egy rugalmas fejlődési utat preferál, amelynek során az űrhajósok először köztes célpontokra jutnának el. Keringenének a Hold körül, hogy megmutassák a világnak: még mindig képesek vagyunk rá; eljutnának olyan távoli pontokra, ahol a nagy teleszkópokat telepítenek, s ahol esetleg javítani kell majd azokat; meglátogatnának egy kisbolygót, egy olyan objektumot, amilyet esetleg a jövőben el kell majd térítenünk, hogy ne ütközzön a Földdel. Számunkra mindennek akkor van értelme, ha a végső cél, a Marsra való eljutás mindig előtérben marad.
A jelen pillanatban a kormányzat tervei a NASA irányvonalának átalakítására még csak javaslatok, amelyeket a Kongresszusnak is el kell fogadnia. Már most számos törvényhozó – a NASA jelenlegi tevékenységéből hasznot húzó államok képviselői – ellenvéleményét hangoztatja. Az önös érdekeiktől kevésbé vezérelt társaiknak magukévá kellene tenni egy igazán ambiciózus új űrprogram elképzelését, melyet tiszta, minden amerikait lelkesítő célok vezetnek, s ami arra készteti az ország tudósait, hogy a Holdnál sokkal messzibb távlatokban gondolkodjanak.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Új irány a NASA-nak
Ezzel ugrott a Hold...
Ne sírjunk a Constellation programért
A tett halála a tökölődés II.
A New York Times cikke
Kétségtelen, hogy fordulópontra jutott az amerikai űrkutatás, ami vitára sarkallja a téma iránt érdeklődőket. Íme egy markáns álláspont: az Obama-adminisztrációnak, Amerikának halvány fogalma sincs, hogy mit kezdjen az űrkutatással.
