Jobban hasonlít a Titán a Földre, mint eddig hittük. Egy új vizsgálat szerint a Szaturnusz holdján is létezik a globális tengerszint, az apróbb tavak pedig nem függetlenek egymástól.
A korábbi megfigyelésekből tudjuk, hogy a Titánnak sűrű, a Földéhez hasonló légköre van, felszínén pedig stabil állapotban folyadék létezik – igaz nem víz, hanem szénhidrogének, elsősorban metán és etán. A Cornell Egyetemen végzett legújabb vizsgálatok egy további hasonlóságra bukkantak a Titán és a Föld között.
A Cassini űrszonda felvételei alapján első lépésként elkészítették a Titán minden eddiginél részletesebb topográfiai térképét. Az erre épülő következő vizsgálat kimutatta, hogy a Titán legnagyobb szénhidrogén tengerei (Ligeia Mare, Kraken Mare és Punga Mare) azonos átlagos magasságban, vagyis egyfajta „tengerszinten” fekszenek.
A Ligeia Mare, a Titán második legnagyobb kiterjedésű, folyékony szénhidrogénekből álló tengere. A hamisszínes kép a Cassini radarmérései alapján készült. (Kép: NASA / JPL-Caltech / ASI / Cornell
A topográfiai térképen a Titán számos új felszíni alakzatát is felfedezték, többek közt 700 méter magasba nyúló hegyeket, az egyenlítő környékén pedig mélyedéseket, amelyek a kutatók szerint vagy ősi, kiszáradt tengerek nyomai lehetnek, vagy pedig a jégvulkánokból kidobott anyag folyása hozhatta őket létre. Az új térképről az is leolvasható, hogy a hold a korábban mértnél lapultabb, ami azt jelenti, hogy a Titán kérge változatosabb a vártnál. A topográfiai térkép alapján állapították meg azt is, hogy a legnagyobb tengerek felszíne azonos szinten van a Titán gravitációjához viszonyítva (vagyis gravitációs ekvipotenciális felületet rajzolnak ki).
A Titán domborzati térképe a Cassini 2004–2011 közti radarmérései alapján. (Kép: NASA / JPL-Caltech / ASI / JHUAPL / Cornell / Weizmann)
A második vizsgálat azt is kimutatta, hogy a Titán kisebb tavai több száz méterrel a hold tengerszintje fölött fekszenek, ahogy az a Földön is megszokott. Ez egyben ezt is jelenti, hogy ezeknek a tavaknak a folyadéktömege független a tengerektől. Emellett viszont kiderült, hogy a folyadéktömegek kapcsolatban állnak egymással, ezért az egymáshoz közeli kisebb tavak folyadékszintje egymással azonos. Mivel a felszínen nem látszik semmiféle összeköttetés, ezért feltételezik, hogy a tavak a felszín alatt kapcsolódhatnak egymáshoz.
A Titán északi pólusvidékének tavai. A Cornell Egyetem kutatói szerint a felszín alatt összeköttetésben állnak egymással. (Kép: JPL-Caltech / NASA / ASI / USGS)
Eddig nem sikerült magyarázatot találni arra, hogyan jöhettek létre a sarkvidék kisebb tavai. A kiszáradt és a folyadékkal teli tavak partja egyaránt meredek, fenekük sík, peremük pedig a környező felszín fölé emelkedik, ami a földi tavakra egyáltalán nem jellemző. Feltételezik, hogy a tavak a víznyelőkhöz lehetnek hasonlóak, amelyek alja beszakadt, amikor alóluk kimosódott vagy kioldódott az anyag. Ha a feltételezés helytálló, akkor a Titán pólusvidékeit egykor olyan szilárd anyagból álló vastag réteg boríthatta, amely anyagot a szénhidrogének oldanak. Ilyen anyag például az acetilén. A víznyelőknek azonban nincs kiemelkedő peremük, így a tavaknak ezt a sajátosságát nem magyarázza meg a hipotézis. Mások szerint a tavak egykori jégvulkánok maradványai lehetnek. A robbanásos kitörések magyarázhatják a kráterperemet, a bemélyedések pedig a kiürült, majd beomlott magmakamrák lehetnek.
Videó a Cassini érkezéséről és a Huygens leszállásáról. (Forrás: NASA Jet Propulsion Laboratory, Youtube) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A NASA az ESA nyomában
Eljött a vég
A Titán légkörének kémiája
A Cassini túlélte!
Elárasztott kanyonok a Titánon
Titáni tó
A Titan térképe
Miért nem hullámzanak a Titan tavai?
Titáni tengerszint (Space.com)
A Science News cikke ugyanerről
További tesztekre van szükség, így 2020 májusa környékére csúszik a James Webb-űrtávcső várható indítási ideje.
