(Kép: NASA/JPL-Caltech/Cornell University)
A kép bal oldali (délnyugati) harmadában, közepes távolságban látható, sziklákkal tarkított domb kb. 30 m-es távolságban van a Spirit által elfoglalt plató (Home Plate) szélétől. Sokkal messzebb, a horizont bal oldalán az alig kivehető kiemelkedés a 8 km távolságban levő Grissom-hegy. Jobb felé, északi irányban a 800 m-re fekvő Husband-hegy uralja a képet. A hamis színezésű felvételt a Spirit panorámakamerájának több, különböző hullámhosszakon készített képéből állították össze. (A kép teljes felbontású változata a NASA honlapjáról letölthető.)
Ahogy az már lenni szokott, sokan kezdték vizsgálgatni ezt a felvételt is, és valaki egy furcsán kinéző, ülő nőre emlékeztető alakzatot talált a kép bal alsó sarkában:
A „felfedezés” hírét – inkább viccesen, mint komolyan – felkapta a nemzetközi (bulvár)sajtó, s ennek nyomán az gyorsan a hazaiba is eljutott.
A gondolat, hogy élet lehet a Marson, évszázadok óta fel-felmerült az emberekben. Az űrszondákkal végzett helyszíni kutatások ellenére eddig erre semmilyen meggyőző tudományos bizonyítékot nem sikerült találni. Nem a mostani az első eset, hogy különleges formát véltek tulajdonítani egy-egy természetes marsi alakzatnak (gondoljuk például az 1976 óta „kísértő” hírhedt Mars-arcra, amelyről természetesen többször bebizonyosodott, hogy a felszínformák, a fény-árnyék viszonyok és a gyenge képminőség játéka volt). Hogy az emberek ismerős alakzatokat képzelnek a marsi képekre, annak ugyanaz a pszichológiai jelenség az oka, ami miatt például arcokat vélünk felismerni a felhőalakzatokban vagy a lélekbúvárok Rorschach-tesztjének tintapacáiban. (A jelenség orvosi neve pareidolia.) Ha mégis létezne az életnek valamilyen válfaja a Marson, szinte biztosra vehető, hogy nem ilyen formában... A képzelődő – bár nem tudhatja, hogy néznek ki a feltételezett marsi élőlények, már ha vannak egyáltalán – feltételezi, hogy nyilván ugyanúgy, mint a földiek! Ha a képen mutatkozó alak mégis „emberszerű” lenne, akkor is egy apró, néhány centiméter magas törpéről volna szó.
A száraz valóság ezzel szemben az, hogy egy kis kőzetdarabról lehet szó. Ezt alkalmasint egy más időpontban, ugyanerről a helyről készített kép is bizonyíthatja. (Persze még ezek után is lehet, aki szerint a marsi emberke hosszú ideig képes mozdulatlan pózban tartózkodni; vagy egy köztéri szoborról van szó.)
A cikk végére kerüljön egy, a témához jól illő karikatúra, amelyet csak néhány nappal a hír felröppenése előtt láttam először:
A szöveg a Föld felől: Nos, a rover semmi nyomát nem találta az életnek. (Rajz: R.A. Harrison, Space Research Today - COSPAR Information Bulletin, 2007. december)
Frey Sándor
Kapcsolódó cikkek:
„Mosolygós” kráter a Marson
Kapcsolódó linkek:
A nőalak a Marson csak egy kő (Space.com)
Megosztás:
