A DORIS (Doppler Orbitography and Radiopositioning Integrated by Satellite) rendszer tavaly volt 20 éves, és folyamatosan fejlődik. Az egyik olyan globális műholdas helymeghatározó és űrgeodéziai technikává nőtte ki magát, amelyre számítanak a legpontosabb földi vonatkoztatási rendszer definiálása során is.
A DORIS működési elve sokban hasonlít a GPS-éhez, de ugyanennyire különbözik is tőle. Hasonlóság, hogy itt is rádióhullámok által közvetített jeleket használnak, méghozzá két különböző frekvencián. De ezeket nem a műholdakról a Föld felé, hanem fordítva, földi jeladóktól a műholdak felé sugározzák. Az egyes műholdak fedélzetén veszik, s a jelek frekvenciájának Doppler-eltolódásából kikövetkeztethető relatív sebességek alapján kiszámítják a hold pozícióját. A számításokat egységesen, a lesugárzott mérési adaok alapján egy földi központban tudják elvégezni.
Műholdas DORIS vevőantenna, amely a földi jeladók hálózatából érkező sugárzást detektálja. Hossza 42 cm. (Kép: Mira Productions)
A francia fejlesztésű rendszert jelenleg a Cryosat-2, Jason-1, Jason-2, Envisat, SPOT-4 és SPOT-5 földmegfigyelő, távérzékelő műholdakon használják. Korábban repült a SPOT-2, SPOT-3 és TOPEX/Poseidon holdak fedélzetén is. A DORIS nem csak a precíz pályameghatározásra alkalmazható – ez alapfeltétel pl. a tengerszint vagy a jégtakaró magasságát mérni szándékozó űreszközöknél –, de földi alkalmazásai is vannak. Ezeket a Nemzetközi DORIS Szolgálat (International DORIS Service, IDS) koordinálja. A földi állomások koordinátáinak 1-2 cm pontos ismeretében geodéziai, geofizikai tudományos vizsgálatokat lehet végezni, hiszen a Földön egyenletesen elhelyezett több tucatnyi állomásból jut mindegyik fő kéreglemezre.
A Jason-2 fedélzetén repülő legújabb DORIS vevőrendszer egyszerre 7 földi adóból származó jeleket tud venni és feldolgozni (a korábbi 2 helyett). Hamarosan pályára áll a francia Pleiades műhold, amelynek a pályáját szabályozó navigációs rendszere már teljesen a DORIS-on alapul majd.
(CNES Magazine, 2011. április)
Frey Sándor
