A NASA MESSENGER (Mercury Surface, Space Environment, Geochemistry, and Ranging) űrszondája szeptember 29-én kb. 230 km-rel a bolygó felszíne fölött repül el, magyar idő szerint 5 perccel éjfél előtt. A szonda hosszan, immár több mint 5 éve tartó útján ez lesz az utolsó hintamanőver. Mire 2011. március 18-án ismét a Merkúr közelébe ér, képes lesz majd annyira lelassítani, hogy pályára álljon a bolygó körül. Ezt még soha egyetlen űreszköz sem vitte véghez.
A mostani elrepüléstől is fontos tudományos adatokat remélnek, mint ahogyan az előző két alkalommal is lényeges újdonságokra derült fény a legbelső bolygóról. A MESSENGER egyik legfontosabb célja, hogy feltérképezze a Merkúr felszínének összetételét. Erre akkor lesz leginkább mód, ha már a bolygó körül kering – a remények szerint legalább egy éven át működve. Mindenesetre a szonda már eddig is „látta” a bolygófelszín több mint 90%-át.
A szonda ugyancsak kutatja, hogy milyen kölcsönhatás van a Merkúr és a bolygóközi tér, illetve a napszél között. A mostani megközelítéskor nagy spektrális és időbeli felbontással vizsgálják majd a bolygó rendkívül vékony „légkörét” és a Nappal ellentétes irányba mutató anyagcsóvát. Közeledés közben a korábban még nem látott felszínrészeket fényképezik, a szonda távolodásakor pedig a Merkúr déli féltekéjéről készítenek nagyfelbontású felvételeket. A mostani eseménytől több mint 1500 új képet remélnek. Ezekkel egészítik majd ki az előző két hintamanőver során, 2008 januárjában és májusában készített felvételekből összeálló Merkúr-mozaikot.
A Merkúr-szonda eddigi eredményeiből egy az eddig hittnél sokkal aktívabb bolygó képe rajzolódik ki. Az egyik legnagyobb meglepetés az volt, amilyen mértékben a magnetoszféra megváltozott a két előző megközelítés között. A felszínen felfedeztek egy nagy, 3,9 milliárd éves, becsapódásos eredetű medencét (Rembrandt-medence, átmérője 700 km), amelynek a környékén felerősödött vulkáni aktivitás jelei mutatkoztak. Először detektáltak magnéziumot a bolygó közvetlen környezetében, ami megerősítette, hogy ez az elem a felszín anyagának egyik fontos összetevője. A nagy területre kiterjedő, nagyfelbontású felvételek alapján pedig egyre többet tudnak meg a kutatók a bolygó jelenleg látható kérgének a kialakulásáról.
A kép legutóbb, 200 km-rel a Merkúr felszíne fölött készült. Az összesen 11 látható és infravörös színszűrővel nyert felvételek kombinálásával (jobbra) jól kiemelhetők az összetételben meglevő különbségek. A bal oldalon a valóságoshoz közeli színben látható a bolygó, középen egy 68 km átmérőjű kráterrel. (Kép: NASA / JHU APL / Arizona State Univ. / Carnegie Inst.)
Frey Sándor
